A Verbális kommunikáció két fajtája és a diákokra gyakorolt hatásuk.
A kommunikáció egyik legnagyobb problémája a kódolás, hiszen nem minden esetben világos és érthető a kód mert az egyéni módon van kódolva. Az üzenet tartalma kapcsolatban lehet az érzéssel, de maga az érzés nincs világosan kifejezve. A teendőnk mint tanároknak az,
hogy világosan magunk előtt lássuk dekódolásunk pontosságát. Ez visszakérdezéssel történik. Azért is fontos, mert a diák számára is visszajelzés arról, hogy valóban megértettük az üzenetet. Ezt a visszajelzési eljárást nevezzük
aktív hallgatásnak. Ez az eredményes kommunikációs folyamat befejező lépése. A passzív
hallgatás ellenben azt jelöli, amikor a diák - a visszakérdezés hiányában – nem tudja, hogy a
tanár valóban felfogta-e a problémát? Amennyiben a dekódolásunk célt tévesztett a diák visszajelzése vezethet el bennünket a probléma eredetéhez. Figyelmünknek mindig a diák érzéseire
kell irányulnia, azt figyelni amit a külső helyzet iránt érez, nem pedig magára a helyzetre. Az aktív hallgatás előnye, hogy valóban megtaláljuk a különbséget a felszíni problémák és a valóságos között. ( A diák és az igazgató beszélgetése) Maga a beszélgetés nem mindig hozhat világos és drámai eredményeket de az aktív hallgatás legalább elindította a problémamegoldás folyamatát, érzelmi megkönnyebbülést hozott és megerősítette a diákot a tanár iránti bizalom felé.
Az eredményes aktív hallgatás titka.
A tanárban feltétlen bizalom a diák felé, aki képes előbb vagy utóbb megoldani saját problémáját. Ez a folyamat napokig, hetekig, sőt hónapokig eltarthat.
A tanárnak őszintén el kell fogadnia a diák érzéseit.
Tudni kell, hogy az érzések gyakran átmenetiek. Csak ideiglenesen léteznek. Az aktív hallgatás segíthet eljutni az egyik pillanatnyi érzéstől a másikig, majd a következőig, egészen addig amíg „szétfoszlanak”, „hatástalanodnak”, „megsemmisülnek”.
Szükséges a tanár akarata és ideje.
A tanárnak együtt kell éreznie a diákkal, de meg kell őriznie saját identitását, nehogy elragadja őt a diák érzése.
A tanárnak meg kell értenie, hogy a diák ritkán képes arra, hogy a tényleges bajáról beszéljen. Sok útvesztőn keresztül juthatunk el idáig. Ha ez a tanárnak kellemetlen, akkor keressen valakit maga helyett, aki a tanulók mindennapi problémái iránt érzékenyebb.
Az aktív hallgatás előnyei
Az aktív hallgatás segíti a diákokat, hogy igenis foglalkozzanak erős érzéseikkel és hatástalanítsák azokat. Az erős zavaró érzések kifejezése segíti a diákokat abban, hogy megszabaduljanak tőlük s így visszatérhetnek a tanulási feladathoz.
Az aktív hallgatás segíti a diákokat abban, hogy megértsék: az érzéseink barátok nem kell félnünk tőlük.
Az aktív hallgatás hathatósan segíti a beszédet előmozdítja a „kibeszélést”, a „ hangos gondolkodást”, és a „ probléma feldolgozását”.
Az aktív hallgatás megfosztja a tanárokat az okoskodástól, viszont elősegíti a diákokat, hogy ők maguk elemezzék és felelősségteljesen megoldják azt. Azok a tanárok akik vállalják az aktív hallgatást, maguk is sokat tanulnak abból a kreativitásból, amellyel tanítványaik kezelik saját problémájukat.
Az aktív hallgatás arra készteti a diákokat, hogy hajlandóbbak legyenek figyelni tanáraikra. Ha elfogadást érez a tanuló a tanár felől, sokkal inkább megnyílik iránta, s ezentúl jobban ad a véleményére, tanácsára.
Az aktív hallgatás közelebbi kapcsolatot tesz lehetővé tanár és diák között. Azok a
diákok akiket meghallgatnak tanáraik, fontosnak érzik magukat, jobb önértékeléssel rendelkeznek, megelégedettek, mert van aki megérti őket. Külön előnye ennek az eljárásnak, hogy töredékére csökken a fegyelmezésre fordított idő, amittanulásra lehet felhasználni.
Kommunikációs gátak 1. Parancsolás, utasítás, irányítás:
Az ilyen üzenetek azt közlik a diákkal, hogy az ő érzései, igényei, problémái nem fontosak, annak kell megfelelni amit a tanár érez vagy elvár. Félelmet kelt a diákban a tanár hatalmától.
2
. Figyelmeztetés, fenyegetés:
Nagyon hasonló az előbbihez azzal a különbséggel, hogy itt az ellenszegülés következményeivel is számolni kell. Félénkké, meghunyászkodóvá teszi a gyereket. Ráadásul a fenyegetések ellenérzéseket is szülnek.
3. Prédikálás, megleckéztetés:
Ezek a közlések egy külső hatalom iránti kötelesség, vagy kötelezettség elviselésének terhét róják a diákokra. Az erkölcsi prédikáció azt adja a diákok tudtára, hogy a tanár nem bízik az ítélőképességükben, jobb ha elfogadják amit mások helyesnek tartanak.
4. Tanácsok, javaslatok, megoldások ajánlása:
Olyan üzenetek, melyekből azt hallják ki a diákok, hogy a tanárok nem bíznak benne, tanítványaik képesek saját maguk megoldani problémáikat. Hatásukra a diákok túlságosan függővé válnak tanáraiktól, nem tanulnak meg önállóan gondolkozni.
5. Tanítás, kioktatás, logikus érvelés:
A problémával küszködő diákok kioktatásra kisebbrendűségi vagy alkalmatlansági érzéssel reagálhatnak. A logikával és tényekkel való érvelés gyakran ébreszt védekező magatartást. Megbántottságot okoz, mert burkoltan azt sugallja: a
diák logikátlan és tudatlan. A diákok a felnőttekhez hasonlóan nem szeretik ha bebizonyítják nekik, hogy tévedtek.
6. Dicséret, egyetértés, pozitív értékelés:
A negatív értékelés hátrányai közismertek, de ki hallott volna arról, hogy a pozitív értékelés bizonyos esetekben negatív hatásokkal rendelkezhet? Az olyan pozitív értékelés amely nem egyezik meg a diák én- képével, haragot ébreszt benne. A diákok ezeket a pozitív
További összefoglalók a következőről Kommunikáció szerepe életünkben