Balassi Bálint szerelmes versei Balassi Bálint (1554-1594) az első világirodalmi rangú
magyar nyelvű költő, a magyar
reneszánsz virágkorának kiemelkedő alakja.Alkotásainak nagy része a
szerelmi témakörbe tartozik. Korai szerelmes verseinek múzsái a gyulafehérvári fejedelmi udvar kisasszonyai. Nevüket a versfőkbe rejtette: pl. Bebek Judit, Morgai Kata, Chak Borbála, Krusit Ilona. Ezek a költemények valóságos érzés helyett inkább csak költői gyakorlatok a reneszánsz hódoló, udvarló költészet vonásaival, petrarkista sablonokkal. Az igazi nagy szerelmet
és a költői kiteljesedést Losonczy Anna jelentette számára. Hozzá szólnak az Anna-, ill. Júlia-versek. Az Anna-ciklus versei a boldog szerelem időszakát őrzik, őszinte, mély érzelem hatja át őket. A Júlia-ciklus
már a reménytelen könyörgés verseit tartalmazza. A két ciklus között ugyanis Balassi megnősült, majd perbe fogták, házasságát érvénytelenítették, elszegényedett. A közben megözvegyült Losonczy Annának már nemcsak ezért, hanem rossz híre miatt (szoknyabolond, részeges) sem kellett. Pedig ebben a ciklusban található leghíresebb szerelmi költeménye, a Hogy Júliára talála, így köszöne neki: című vers. A mű szimmetrikus szerkesztésmódja jellegzetesen reneszánsz. Az első és az ötödik versszak lángoló szerelmi vallomás: "Ez világ sem kell már nekem nálad nélkül,
szép szerelmem..." "Szerelmedben meggyúlt szüvem csak tégedet óhajt lelkem..."Ez a tartalmi keret, ami közrefogja a szeretett nő szépségét dicsérő sorokat. Metaforák halmozásával írja le imádottját: "Én bús szüvem vidámsága, lelkem édes kévánsága" "Én drágalátos palotám, jó illatú piros rózsám, Gyönyörű szép kis violám" "Feltámada napom fénye, szemüldek fekete széne, Két szemem világos fénye..."A reneszánsz értékrend jelenik meg ezekben a képekben: a lelki élet értékei, a főúri világ képei, a női szépség. A hatodik versszak nem tartozik szervesen a vers szekezetéhez, úgynevezett epikus zárlat, ami a keletkezési körülményeket rögzíti. Minden versszak köszöntéssel és megszólítással zárul, amelyek szabályos fokozati sort alkotnak a köznapitól a szakrálisig: "Egészséggel! édes lelkem..." "Veled Isten áldomása." "Élj sokáig, szép Júliám!" "Élj, élj életem reménye!" "Idvez légy én fejedelmem!"Az utolsó versszak térdet, fejet hajtása méltóképpen zárja a sort. A vers a költői tudatosság kitűnő példája. Balassi szerelmi lírájának kései szakaszában írta a Célia-verseket.Ihletőjük a régebbi álláspont szerint a dembnói várkapitány, Wesselényi Ferenc felesége, Szárkándy Anna, de újabb kutatások ezt megkérdőjelezik.Mindenesetre a költőinévadással Céliának keresztelt hölgyhöz szóló költemények önálló korszakot jelentenek szerzőnk művészi pályáján. Ezek a versek nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint a Losonczy Annához szólók. Nincsenek bennük érzelmi viharok, indulatok, hangulati szélsőségek. A kimunkáltság, a költői mivesség is nagyobb teret kap. Ekkorra megszületik Balassi pályáján a szóvers , a szöveg már megáll a saját lábán, nem mindig kész dallamra és ritmusra íródnak a művek, mint pl. az előzőleg tárgyalt Júlia-vers (lásd nótajelzés). A költői kifejezőeszközök használata is megváltozik: a feszültséget hordozó - mivel megfejtendő - hiányos metaforák helyett itt már a nyugodt egyensúlyt, harmóniát, szimmetriát hordozó hasonlatok kapnak nagyobb szerepet. A korszak legjellegzetesebb verse a Kiben az kesergő Céliárúl ír című. Három versszakos, mint több más Célia-vers is.Hasonlatok füzére írja le a síró nő szépséges látványát: hangját, arcát, termetét. Már az ókori szerelmes versekben is találkozhattunk ezzel a hatásos udvarló gesztussal: A férfi azérzelmeit azzal bizonyítja, hogy még a - valóságban csúf - síró nőt is szépnek mutatja. Célia után új szerelem következett a költő életében. Csak neve maradt fönn egy epigrammában, melyben összefoglalja és jellemzi három nagy szerelmét: "Lettovább Juliát,s letinkább Celiát ez ideig szerettem, Attól keservessen, s ettől szerelmessen vígan már búcsút vettem, Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem." Balassi szerelmi témaköréhez tartozik még egyetlen drámai műve, a Szép magyar komédia (teljes címén: Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmükről szép magyar comoedia ). Ezzel egy új műfajt honosított meg a magyar irodalomban, a reneszánsz szerelmi komédiát. A mű Prológusában arról ír, hogy a szerelem jobbá, nemesebbé, értékesebbé teszi az embert.
További összefoglalók a következőről Szerelmes versek