A könyv átfogó képet nyújt a protestáns teológiának a XVIII. század közepétől szinte a XX. század végéig tartó fejlődéséről.
A kiindulás nem is lehetne más, mint Schleiermacher, akinek gondolkodása leginkább meghatározta a nyomában kialakuló liberális irányzatot. A teológia ekkor még inkább "vallástudomány", mint Istenről szóló tan, illetve Isten igéjéről szóló bizonyságtétel. David Friedrich Strauss fellépésével (Jézus élete, 1835) Hegel filozófiája betört a teológiai gondolkodásba. Megjelenik a mítosz fogalma, ami majd a XX. század teológusainak okoz nem kis gondot. Kisebb jelentőségű Wilhelm Löhe, August Vilmar, Richard Rothe és Johannes Christian K. von Hoffmann teológiai munkássága; velük ellentétben Albert Ritschl
teológiája korszakmeghatározó. Újabb lépcsőfokot jelent Franz Overbeck és Wilhelm Herrmann tudományos munkássága, de őket is felülmúlja jelentőségben Adolf von Harnack és Ernst Troeltsch.Ezzel már túl is haladtunk a XIX. századon. A sokoldalú Albert Schweitzer a Jézus élte-kutatásban alkot maradandót, míg Rudolf Ott műve A "Szent", már átvezet a dialektikai teológiába, amleynek fő képviselői a XX. században Karl Barth, Emil Brunner, Rudolf Bultmann és Dietrich Bonhoeffer. A kanonikus szent könyvek megértéséhez Paul Tillich rendszeres teológiája ad jelentős segítséget, míg Gerhard Ebeling és követői a hermeneutikai teológia jelentőségére mutattak rá. A vizsgálódás Wolfahrt Pannenberg és Jürgen Moltmann munkásságának
ismertetésével zárul.Saátos, hogy Kantzenbach a protestáns teológiai gondolkodás fejlődését csupán német teológusok munkásságának a vonalán mutatja be. A munka teljesebb lenne az angolszász, valamint pl. a skandináv teológusok fáradozásának legalább a vázlatos ismertetésével.