A pszichológiában a vonzalom
és vonzó szó nagy jelentőséggel bírnak. A kutatók
minden intellektuális jelenséget az érzekelés szintjére csökkentenek, így minden érzelmet egyszerű mentális tulajdonságként tartanak számon, azaz
egy olyan elemként mely alapján minden további
érzelmi manifesztáció egyértelműen meghatározható és összeállítható. Ennek az elemnek az alapját egy olyan probléma alkotja, amelyet sok pszichológus csak átmenetileg, de nem bizonyíthatóan tudtak csak megoldani. A módszer szükségképpen kísérleti, és minden érzelemmel kapcsolatos kísérlet jelentős nehézségeket okoz.
Két megoldási lehetőség kínálkozik. Az egyik lehetséges megoldás
szerint, minden érzelmi jelenséget két csoportba sorolhatunk:
kellemes és kellemetlen. Azonban ez a megoldás nem magyarázza a végtelen számú lehetőséget, valamint figyelmen kívül hagyja a filozófusoknak azt a megközelítését, mely szerint léteznek magasabb rendű és alacsonyabb rendű kellemes érzések. A második megoldási lehetőség szerint minden érzésnek létezik egy specifikus affektív (érzelmi) minősége, de a nyelvi szegénység miatt sokuknak nem tudunk nevet adni. W. Wundt egyik művében (Outlines of Psychology, ford. C. H. Judd, Lipcse, 1897) három föbb affektív dimenziót (irányt) körvonalaz, melyek mindegyike magába foglalja az ellentétét, de a lehetséges variációk ebben az esetben is kérdésesek. az alábbi három dimeziót különbözteti meg: a, kellemes vagy inkább kellemesség, és kellemetlen; b, feszültség vagy nyugalom és c, izgalom és depresszió. Ez a két megközelítés meglehetősen ellentmondó, de a megoldást azóta sem találták meg.
További összefoglalók a következőről Vonzalom