Egy napon amint a szobában üldögéltem, azon töprengtem, hogy miért vagyok ezen a világon. Elég furcsának hangzik. Ültem és
töprengtem,mialatt az idő egyre csak telt és telt. Elgondolkodtató. valaminek, vagy valakinek köszönhetően itt
vagyok és élek. Igazából senki em kérdezte meg tőlem, hogy akarok-e létezni. Tudom, hogy itt vagyok e világon, és nem tehetk mást, mint létezzek. Ez olyan, mint egy
utazás. Útazom ey vonaton, de nem tudom, miért, hova. Egyre csak útazom. Érzem, hogy útaznom kell, de nem értem. Vlaki jegyet váltott a nevembe. Felszálltam a vonatra, és azt sem tudom merre megy. Egyáltalán megáll valaha. Amig töprengtem, eltelt egy néhány perc. Még mindig útazom. Mi van ha megunom az utazást és kiszállok. Véget vetekéletemnek. Vajon ki lehet szállni. Bumerángként térnek vissza hozzám a gondolataim és egyre csak útazom át a téren, az időben a gondolataim határán.