Az emberiség története során nagyon sok elmélet született az Istenről. Neves filozófusok, pszichológusok, tudósok és irók
fogalmazták meg istenről alkotott nézetüket. De mi van a hétköznapi emberek fejében ? Néhány filozófus elméletétére szeretnék újabb fényt vetni. Spinoza
szerint elménk legmagasabb fokán tudjuk megérteni
Istent. Isten mentes minden szenvedélytől, élvezettől. Éppen ezért Ő nem utálhat, de nem is szerethet senkit. Ezőrt ha valaki azIstent szereti , ne várja el hogy Isten viszont szeresse Őt. Ez volt Spinoza elmélete. Kissé Önző, de talán igaz. Blaise Pascal eltöprengett azon, hogy mi értelme van ennek a rövid életünknek. majd feltette a kérdést magában, mi a csudát keresünk mi itt ezen a világon. Majd bevalja, hogy a végtelen tér örök csöndje félelemmel tölti el. Szerinte annyira szretjük Önmagunkat, hogy nem látjuk Istent tőle. Véleménye szrint, ha mindenki tuná azt, hogy mit mondott a másik róla, nem lenne négy barát e Földön. Szerény véleményem szrint talán ez igy jobb is. Szintén Pasvcal mondja, hogy az ember annyira nincs megelégedve magával, hogy minden aprósággal eltékozolja életét, csak azért, hogy menekülhessen maga elől. VégezetülPascal beismeri, hogy az Istent olyan hatalmas rejtély övezi, hogy képtelenség érveléssel megismerni. Szerinte inkább a szivünkben érezzük istent, nem az eszünkkel. Joh Wesley szerint nem lehet egy társadalom sem igazán jó, hivő emberek nélkül. Jean Jacques Rousseau szerint az ember szabadnak született és most bilincsben van. Egyedüli szabadulási lehetőségünk, nem más, üvölti ő, mint visszamegyünk a természetbe. Végül is ő is ezt tette. Otthagyta a társadalmat és az erdőbe menekült. F.D. E. Schleimacher szerint az ember öröklött ösztönökkel rendelkezik, igy képes megérezni a végtelent. Szerinte minden ember a maga módján képviseli az összes emberiséget. Hozzáfűzi, hogy az Isten az egész világ megalkotója és fentartója......