A cikk címe:
Író olvasók. Ránk illik. Mi is elismerésre vágyunk, arra, hogy „kivonatainkat“ minél többen elolvassák és értékeljék. Akár egy csillaggal, akár öttel. A lényeg az, hogy meghallgassanak minket írásainkon keresztül és elgondolkodjanak szavainkon.
Csak becslések vannak arra vonatkozóan, hogy Magyarországon hány amatőr
regény-, novella-, vagy versíró van, de biztos, hogy több ezer. Rengeteg kéziratot juttatnak el az irodalmi lapok szerkesztőihez. Mindenkiben, aki ír, ott bújik a vágy, hogy egyszer kiadják a művét. Hiszen miért is írunk, ha nem azért, hogy gondolatainkat másokhoz eljuttassuk és valamiféle visszajelzést kapjunk? Sok szabadúszó író azonban a kritikát saját maga elleni támadásnak veszi. Pedig a negatív kritika is sokat segít
abban, hogy írásainkon csiszoljunk.Magyarországon nincs egyszerű dolga annak, aki szakirodalmat szeretne kezébe venni arról, hogyan is írjunk „megfelelően“. Egyelőre hiányoznak a polcokról az olyan segédkönyvek, amelyek a vers- vagy regényírás fortélyaiba vezetnek be minket. Ezzel ellentétben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tömegesen vannak jelen az ilyen irányú könyvek. Egy amerikai internetes portálon a „kreatív
írás“ szót begépelve mintegy 26 ezer
könyv közül lehet válogatni. Az imént megpróbálkoztam egy
Magyar keresőprogrammal, nem sok sikerrel. Kiadott viszont egy felsőfokú íróképzést a Pázmány Péter Egytemen, amelyet e cikk is említ. Hasonló képzést nyújt a Magyar Író Akadémia egyéves képzése is, ahol magyar írók és költők segítségével saját műveiket formálhatják, alakíthatják a hallgatók.Sokak szerint az írásművészetet nem lehet megtanulni, az író „születik“. Mint Dosztojevszkij. Abban azonban mindenki egyetért, hogy olvasás nélkül nincs írás. Úgyhogy kedves írótársaim, olvassunk, olvassunk és írjunk. Mindenkinek sok sikert kívánok.Figyelő - 2007/27
További összefoglalók a következőről Író olvasók