Adónisznak nem volt könnyű dolga születésekor. Anyját, Mürrhát apja kitagadta és el kellett menekülnie előle, míg
egy nap az istenek oltalmuk alá vonták és illatos fává varázsolták. Adónisznak e fa kérgét kellett áttörnie születésekor és amint meglátta a ragyogó napsugarakat növekedésnek indult. Hamarosan csodálatos daliává és bátor vadásszá lett. Amikor Aphrodité, a
szépség és szerelem istennője megpillantotta, nyomban beleszeretett.
Attól a naptól kezdve
csak Adóniszért élt, isteni teendőit is elhanyagolta érte, állandóan a közelében akart maradni. Aphrodité a vadászatokon mindvégig mellette volt, de az istennő csak nyulakra vadászott. Szerelmét is óva intette attól, hogy olyan állatokra vadásszon, melyeket fegyverrel láttak el az istenek, s amely menekülés helyett szembenéz üldözőjével. Adónisz
azonban nem hallgatott Aphrodité intő szavaira, bátran vadászott medvére, farkasra, vadkanra. Egyik nap épp egy vadkant hajtottak elé kutyái, s Adonisz egy pillanat alatt eltalálta az állatot. A sebzett vadkan azonban nekirontott az ifjúnak és lágyékán halálosan megsebezte. Aphrodité, aki ekkor épp hattyúfogatán szelte az eget, meghallota párja kiáltását és letekintvén a földre megpillantotta haláltusáját. Leírhatatlan fájdalmat érzett és Adónisz emlékének szentelve nektárral szórta be a földet, ahol feküdt. A véréből vörösszínű virágok fakadtak, s minden évben azon a helyen újra és újra csodálatos vörös virágok nyílnak, amelyek azonban
Hamar elnyílnak és szépségüket vesztik, ahogyan Adónisz szépsége is hamar elszállt.
További összefoglalók a következőről Adónisz