Szörnyű jóslatot jövendölt Püthia papnő, mely szerint Laiosz
király és Iokaszté királyné
születendő fiúgyermeke egy napon meg fogja ölni apját és anyját veszi feleségül. Megijedt a házaspár, s ezért a gyermek bokáját születése után átszúrták, aranyperecet fűztek át rajta és egy pásztornak adták,
hogy hagyja ott a csecsemőt a Kithairón hegy lábánál. Megesett a pásztor szíve az ártatlan kisded láttán, így nem volt szíve sorsára hagyni a gyermeket. A tél bekövetkeztéig maga gondoskodott a kisdedről, akit Oidipusznak, „Dagadtlábúnak“ nevezett el. Mire megérkezett a tél, a pásztor megegyezett egy korinthoszi pásztorral, hogy az elviszi a csecsemőt Polübosz királynak és Meropé királynénak, akik már régóta vágyakoztak egy gyermek után. Így is történt és az uralkodó pár szeretetben, sajátjaként nevelte fel a fiút. Egyszer azonban Oidipusz szóváltásba keveredett egy másik ifjúval, aki szemrehányást tett neki, miszerint nem is édes gyermeke a királyi párnak. Nyugtalan lett Oidipusz a rágalom hallatán, így elment Delphoiba és megkérdezte a papnőt, Püthiát, igaz-e az állítás. A papnő kitért az egyenes válasz elől, csupán jóslatát mondta el a fiúnak, miszerint egy nap megöli apját és anyját veszi el feleségül. Megijedt Oidipusz és nem ment többé haza sajátjának hitt szüleihez, hogy a jóslat ne válljon valóra. Elindult a Thébai felé vezető úton. Igen ám, de Laiosz
király is épp ekkor indult útra Delphoi felé, hogy megkérdezze a jósnőt mi lett csecsemőként sorsára hagyott fiával. Félúton lehetett, amikor Oidipusz és a hintóval érkező Laiosz összetalálkoztak. A király felszólította a vándornak hitt fiát, hogy térjen ki útjából és adjon utat neki. Oidipusz haragra gyulladt a sértő felszólítást hallva és nem tért ki a hintó útjából. Erre Laiosz király kihajolt a kocsiból és botját fenyegetően Oidipusz felé rázta. Több sem kellett a heves fiúnak, haragjában megölte Laioszt, sosem látott apját, majd utána sorra a többi szolgát, csupán egyet hagyott életben hírmondónak. Hamarosan elérkezett Thébai városába, ahol az embereket nagy jajveszékelés közt találta. Történt ugyanis, hogy a gonosz emberevő Szphinx, rátelepedett a városra és arra kényszerítette őket, hogy amíg találós kérdését meg nem oldják áldozzanak föl neki naponta egy embert. Kreón, a meggyilkolt Laiosz király testvére, az özvegyen maradt királynét és vele együtt a királyságot ajánlotta fel annak, aki megfejti a talányt és megmenti ezáltal a várost. Oidipusz önként vállalta a megmérettetést, annak ellenére, hogy tudta, ő is odavész, ha nem válaszol helyesen. Feltette hát a Szphinx a kérdését: „Négyláb, kétláb, háromláb, mi az?“. Oidipusz gondolkodás nélkül rávágta: „az ember“. Hiszen az ember először csecsemő, majd felnőtt, s végül bottal járó öregember. Így teljesedett be a jóslat: Oidipusz feleségül vette anyját, az özvegy királynét és övé lett az uralkodói szék…