Arany János a legnagyobb epikus költőként tartják számon. „Toldi” cimű költői elbeszélését
az Kisfaludy Társaság 1846-ban meghirdetett pályázatára irta
meg. Forrásul használta a Toldi mondákat, a XVI. században élt historiás énekszerző, Ilosvai Selymes Péter Toldiról irt széphistoriáját, saját képzeletét, és a népies forma és szellem biztositása érdekében Petőfi Sándor „János
Vitéz”-ét. 1846 nyarán elkészitette s elküldte a Kisfaludz társaságnak. Páratlan sikere volt. 1847 január 23.-án a birálók a beérkezett 13 pályamű közül a „Toldi”-t a magyar irodalom páratlan értékű alkotásának minősitették, a pályazat diját tizenöt aranyról húszra emelték. 1853-ban
Arany megirta a „Toldi estéjé”-t, majd 1879-ben a „Toldi szerelmé”-t, igy művéből trilógia lett.
A „Toldi” Előhangból és tizenkét énekből áll, mindegyik előtt Ilosvai művéből 2-3 soros odaillő mottót találunk.
A kilenc napból álló esemény Nagyfaluban és határában, majd Budán és környékén játszódik le.
Rövid cselekménye: az eseményeket Előhanggal kezdi, melyben bemutatja a történet hősét, lelkesedédében még el
is túlozza Miklós rendkivüli tulajdonságait. Majd megsimerjük a Nagyfalu határában a béresekkel együtt dolgozó Miklóst, akit Laczfi nádor a „Hé, paraszt!” megszólitással annyira megsért, hogy hazamegy. Otthon Budáról hazaérkezett bátyja, György korholja, ölbeli ebnek nevezi, amiért összevesznek. György még arcul is üti öccsét, édesanyjuknak kell közbelépnie. Ebéd után megtörténik a baj: Miklós az őt bosszantó tisztek közé dob egy malomkövet, egyet a kő agyonüt, igy akaratlanul is gyilkossá válik, menekülni kénytelen. A nádasban rejtőzik el. Három napig madástojással élt, alig aludt, negyedik nap talál rá Bence, az öreg szolga. Ételt és bort hozott neki édesanyjától, melyet Miklós jóizűen el is fogyasztott. Ekkor modta meg Bencének, hogy egylőre elhagyja Nagyfalut. El is indult a szokatlan útra, de egy helyen a zsombék besüppedt alatta. Réti farkas fészkére talált ott, benne két kis farkaskölyökkel. Rövidesen megjelent a nöstény, majd a him is, de Miklós mindkettővel végzett. Majd az elpusztitott farkasokkal hazaindult, hogy édesanyjától elbúcsúzzon. Éjjel volt, senki sem vette észre az alvók közül. A döglött vadakat György mellé fektette, ezután csöndben benyitott virrasztó édesanyjához, elmondta, mi a terve, ne búsúljon érte. Sokáig nem maradhatott, mert a kutyák a farkasszag miatt felugatták a házat, Miklósnak újból menekülnie kellett. Szerencséjére nagy zivatar lett, egy katonát agyonsújtott a villám, ezért György és katonái nem folytatták Miklós üldözését.
Négy napi út után elért Rákos mezejére, itt a temetőben egy öregasszonyra talált, akinek a
cseh vitéz két fiát ölte meg a párviadalban. Miklós nagyon megsajnálta az asszonyt és megigérte neki, hogy bosszút áll a fiaiért.
Ezalatt György is Budán termett, s a királynál beárulta gyilkos öccsét. A király átlátott György álnokságán, s neki igérte Miklós vagyonát, ha György legyőzi a cseh vitézt. Ezt György nem vállalta és csúfosan felsült.
Nemsokára Miklós Pestre ért. Itt megfékezte a vágóhidról elszabadult megsebzett bikát, amiért a mészárosok egy darab májat adtak neki, még azt sem engedték meg neki, hogy éjjelre ott aludjon. Ezért visszament a temetőbe, ott feküdt le. Itt talált rá Bence, aki Rigó nevű lovát és egy kenyérbe sütött száz aranyát hozta, melyeket édesanyja küldött. Egy aranyat elmulatott, a többivel fegyvert, páncélt, ruhát meg mindazt vásárolt, ami a párviadalhoz szükséges.
A királyi udvarban hamar hire ment, hogy egy ismeretlen vitéz óhajt vivni a csehvel. Gyűlt a nép, lejött a király is fényes udvarával. A párviadal a Duna egyik szigetén volt. A két vitéz csónakkal ért oda. Miklós a magáét visszarúgta a pesti oldalra. A viadal előtt a cseh vaskesztyűs kezét nyújtotta. Miklós összeszedte minden erejét, s úgy megszoritotta annak kezét, hogy ujjain a vér kicsordult. A cseh látva, hogy emberére akadt, kegyelemért könyörgött. Miklós azzal a feltétellel bocsátptt meg neki, ha minden vagyonát a megölt magyar vitézek hozzátartozóira hagyja, s elhagyja örökre az országot. A cseh mindent megigért. Mindketten az egyetlen csónakhoz indultak. Miklós a Duna tükrében meglátta, hogy a cseh hátulról le akarja őt szúrni. Ekkor kicsavarta kezéből annak kardját, s levágta a fejét. Volt öröm, ujjongás, a Duna mindkét oldalán.
A király a győztes vitézt aranyos csónakkal hozatta a sátrához. Itt kitudódott, hogy a hős vitéz Toldi György öccse. Büntetésből a király Györgyöt elkergette az udvarából, Miklóst pedig seregébe vette. Ott rettenetes hirű vitéz lett belőle.
Miklós boldogsága akkor vált teljessé, amikor anyját látta jönni a korlátok felől. Ölelte, csókolta, kimélve szoritotta páncélos ölébe.
A Toldi cselekménye jól elrendezett, a cselekmény nem Miklós születésével kezdődik, hanem a költő azt ragadja ki Miklós életéből, ami jellemző és lényeges.
További összefoglalók a következőről Toldi