A
bábjáték igen komoly helyet foglal el a játékok sorában.
A bábjátéknak
az - az előnye, hogy a gyermek teljesen átadja magát a játéknak, s gátlás, konformizmus, fedés és takarás nélkül mutatkozik meg.
A játékban megnyilvánul az agresszivitás, a harag és gyűlölet.
A játék formai részéből a gyermek mozgásfejlődését, találékonyságát, megfigyelőképességét, alkalmazkodóképességét, beszédfejlődésének fokát és szintjét ítélhetjük meg.
. A bábjáték több mindenben eltér minden más játékterápiás módszertől. A
paraván játékra hívja, és elrejti a gyermeket. Ezért feloldja a gátlásait, az elfojtott, rejtett, szégyellt, kínos tartalmai felszínre kerülnek. A bábbal a gyerek azonosul, annak személyében beszél és mozog, így meg tudja jeleníteni a vágyait.
A gyerek a nagyfeszültségű indulatait levezeti, s ez a megtisztulás az első lépés a gyógyulás útján.
A kisgyermek életkori sajátosságaiból fakad, hogy az elvont fogalmi gondolkodásra nem képes.
Anna Freud és munkatársai fedezték fel, hogy játékában a gyermek tökéletesen ki tudja fejezni magát. A
játékterápia során a gyermek nemcsak a történéseket ismétli meg cselekvően, hogy a feszültségektől szabaduljon, hanem impulzusait, félelmeit, tudatos és nem tudatos vágyait is ezen az úton vetíti ki a külvilágba.
A játékterápia lényege, hogy a gyermek játékában tudatos és nem tudatos tartalmait, viselkedési mintáit megeleveníti, miközben a terapeutával kialakított viselkedési mintát –a játék és valóság síkján- megéli. Ezt a viselkedési mintát képes az életbe, a valóságba is átvinni.
A dinamikus játékterápiánál a kapcsolatteremtésre olyan eszközöket használunk, amelyek a gyermek érdeklődésének megfelelnek. Tehát a terapeuta személyisége először háttérben van, s a
terápia során fokozatosan kerül csak előtérbe. A terapeuta érdeklődéssel és figyelemmel kísér mindent, amit a gyermek tesz, bizalommal és empátiával.
A terapeuta elsősorban nem szavakkal közöl, hanem hangsúlyozással, tekintettel, mimikával. Könnyedén, örömmel kel együtt játsszon a gyerekkel, de kontroll alatt kel tartsa magát, ellenőrizve azt, hogy a gyermek a játékával mit fejez ki, mire utal.
Az a jobb, ha a terapeuta háttérben marad az a jó, ha azt mondja a gyereknek, hogy itt mindent megtehetsz, amit akarsz, csak játssz nyugodtan. Ezután a terapeuta csendes munkába kezd, figyeli a gyermek spontán magatartását, de közben úgy tesz, mintha valamit dolgozna.
A terapeuta többféleképpen is beavatkozhat a játékba: a saját hangján szól a paravánon kívül ülve, vagy terapeuta-bábuval a kezére húzva belép a színpadra, esetleg a naiv néző szerepében a „nézőtérről” avatkozik be a gyermek bábjátékába, hogy kideríthesse az eseményeket.
A bábdarab eljátszása biztosítja az érzelmek kivetítését, lereagálását: elfojtások, vágyak, indulatok kiélését. A negatív indulatok levezetése után pozitív indítékot és probléma-megoldási lehetőséget nyújthatunk a gyermeknek a bábjátékon keresztül.
A diagnosztikai és terápiás munka sokszor el sem különül egymástól: a probléma eljátszásával a diagnózist kapja meg a terapeuta, az eljátszás a gyermekre pedig terápiásan hat.
A gyermek pontosan ábrázolja játékában környezete tagjainak egymáshoz való viszonyát, és a gyermek játékának értelmezésénél figyelembe kel vegye a szakember, hogy megeleveníti a rossz élményeit és környezete viszonyát vele szemben. Ugyanakkor beleszövi történetébe vágyait és félelmeit. Az eljátszott tartalmat többféleképpen is kifejezheti: reális fogalmazással, transzponálással, illetve jelképes fogalmazással.
A dinamikus
játékdiagnosztika eszközrendszere a terelt játékok: a szabadjáték, meghatározott konstruktív, projektív játékok, miliő játékok és a gyermeki művészkedés szokásos formái.
Lényege az, hogy a viselkedés és motiváció összefüggéseit igyekszik megragadni, ebben az összefüggésben változást provokál, és így a motivációs rendszert áthangolja.
A játékterapeutának képzésben kell részt vennie.
A játék diagnosztikai és terápiás eszköz lehet a pszichológus számára. A játékot nem csak megismerési eszközként használhatja, hanem a megismerés során megállapított baj javítására is.
A terapeuta, ha élénk színű, kedves állatfigurával közeledik a gyermekhez, s a játék síkjára emeli, az a gyerek is meg tudnak nyílni, aki minden körülményt elutasít, a játékhoz nem nyúl, egyszóval negatív magatartású gyerek.
A bábjátékhoz különféle bábukat kell a gyerek számára biztosítani és meg kell kérni, hogy saját maga találjon ki egy bábjátékot, aközben úgy kell jegyzőkönyvet írni, hogy a gyerek azt higgye, hogy a terapeuta írásbeli munkával van elfoglalva. Nagyon fontos megfigyelni, hogy a gyerek miket mond a bábunak, hogyan viselkedik vele.
Az a gyerek, akiben nagyon rossz élmények maradtak meg és nem képes feldolgozni, általában a játékban levezetheti feszültségét és megkönnyebbül.
Máskor meg éppen megfordítja a szerepeket: a szenvedő helyett ő az, aki a szenvedést okozza. Így levezeti agresszióját, megbosszulja a történteket, igazságot tesz a játék síkján. Esetleg úgy játssza el a vele történteket, hogy korrigálja pozitív irányba, vezeti a nehézséget okozó élményt.
De bármelyik szerepet is játssza el, az a fontos, hogy mindenképp a gyermek segítségére van.
További összefoglalók a következőről Diagnosztikai és terápiás módszer- bábjáték