Olyan aktuális irodalmi jellegzetességek vannak jelen a kortárs Franciaországban,amit nehéz besorolni az iskolában megszokottakba,minthogy
az irodalomtörténet a 19.század eleje óta formálódott.
Michael Tournier a filozofikus és germán mítoszokat és legendákat átdolgozva alkalmazza az előzőekben megjelent érzéseket és terjedelmes szimbólumokat.
1970-ben Tournier kiadta az Égerek királya-t,ami egy germán legendából átvett emberevőről szól,aki negyven évig ette a gyerekeket Németországban.Tournier munkája továbbra is próbálkozás ( A vigasztaló szél,1976) mesék és torténetek (Az ágon ülő fajdkakas,1978) ezután Gáspár,Melchior és Balthazar (1980) inspirálva őt a
bibliai bölcsek témája.1985-ben Tournier kiadta a La Goutte aranyát,egy regényt,amiben a fiatal Maghrébin körül forog mindenki,a könyv feltárja az ábrázolás és az előadás témáját és egyaránt rátér a bevándorlás,hovatartozás,üldöztetés témájára.
Utazás a másik oldalon (1975)
Mondo és mások történetei (1978)
Jól példázzák ezek is az ártatlanság és tisztaság keresését is.Minden regény,minden novella,minden mese Clézio-tól bemutatja az emberi kapcsolatokat,szakítást az élettel,az élő természetet,motiválja a meghosszabbítás és újra meglelés.(Puszta,1980,Az aranyásó 1985, Rodrigez utazásai,1986).
Ennek illusztrálására Clézio saját kutatásokat végzett a rokon zsidó és palesztin népek között a Nomád iskolában (1992).
Röviddel ezelőtt publikálta a Sir Andanes (1990),Onitsha (1991),Diego és Frida (1993),A karantén (1996),Az arany csapdájában (1997),Hazárd (1999), A megégetett szív másik románca (2000).
Figyeljük meg,ahány regény,annyi stílust örökölt a 19. századból,továbbra is nem kevés polgári és gyarmati kérdéssel,amelyek a társadalom bonyolultságát tükrözik poszt-modern,poszt-koloniális stílusban.A regény valóban polgári stílusú.
A hosszú 19. században a remek alkotások kellemes órákat szereztek a polgárok társadalmának.Az írókat ezért megkérték,bővítsék az érintett műfajt azáltal,hogy helyet adnak új érzések és ötletek leírásának.Az írók úgy gondolták,hogy az idő majd úgyis változást hoz,de többek között Balzac,aki már sok mindent megírt,elkötelezve magát be akarta vonni a korszak íróit az ügybe,és a változás lehetőségébe.
A képzés idején Malraux 20 éves,két ízben utazik Délkelet-Ázsiába,hogy kutatásokat végezzen Indokína templomaiban,másodszor pedig politikai újságíróként.Egy regényes riportban szerepel a spanyol civil háború és az új,fenyegető fasizmus.
Találkozót hív össze az író és rendező Louis Jouvet.(1887-1951),Giraudoux írói karrierje a színházban kezdődik 1928-ban, Siegfried-del,egy kínos regény megjelenésével.Ezt a darabot több száz antik tragédia és egyéb misztikus bibliai vagy germán legendák inspirálták,ezt megelőzően 30 hosszú évig,amiben olyan műfaj iránt érdeklődött a korszak,amik a fasizmussal, és háborúkkal teletűzdelt tragédiák voltakVisszatértek az emberi és aktuális istenek és antik hősök Giraudoux műveiben.A művekben szinpadias szövegezést ajánl,egy lehető megoldást a kérdésre.
Fiatal korára visszagondolva Colette bőségesen ír szerelemről,életről,házasságról,szenvedélyes és viharos kapcsolatát Willyvel (akivel munkatársak voltak a Claudine-sorozatban),Henry de Jouvenel-nel és Maurice Goudeket-kel.
Könnyű provokációként,Colette nem habozott megírni az életét,képes volt tárgyilagosan közölni a botrányt:1906-ban viszonya volt egy grófnővel,a hirtelen feltárt homoszexuális
kapcsolat publikálása növelte a nő kicsapongó életvitelét;egyetlen tánctanárának ajánlva (Fejjel az orfeumba,1913).Colette ezen írásai nagyon népszerűek lettek abban az időben.