John Locke-ot szinte napjainkig elsősorban mint az angol empirista filozófia egyik kiemelkedő nagyját, Hume előzőjét, az
empirista ismeretelmélet első igazi kidolgozóját volt szokás tisztelni és számon tartani. Mára némileg eltoldódott értékelése. 1690-ben megjelent értekezése miatt (Két
értekezés a polgári kormányzat igazi eredetéről, hatásköréről és céljáról) a politikafilozófia legnagyobb klasszikusai közt van a helye, azok közt, akiknek koncepcióira állandóan szokás hivatkozni, akik alapvető dolgokat mondtak ki a napjainkban is recens kérdésekről, államról és hatalomról, civil társadalomról és törvényről, kormányzásról és engedelmességről, jogokról és képviseletekről, liberalizmusról és demokráciáról. A két értekezés közül kétségkívül a második a jelentősebb, ez foglalja össze igazán a locke-i mondandókat, az első dolgozat inkább polemikus jellegű, bevezető a másodikhoz, amely természetesen önmagában is megáll. Locke filozófiai síkon - bár nem a német klasszikusokra emlékeztető szakzsargonban - szól állam és
társadalom, reform és anarchia kapcsolatairól, ám munkájából jól kitapinthatók Anglia korabeli történetének (abszolutizmus, polgárháború, parlamenti uralom, republika, restaurált királyság, dicsőséges forradalom stb.) tapasztalatai. Épp e világtörténeti jelentőségű, ma egyre paradigmatikusabbnak tetsző történelmi háttér tette lehetővé, hogy Locke máig érvényeset mondjon természeti állapotról és társadalommá szerveződésről, a társadalom és az állam kettősségéről, képviseletről és reprezentációról stb. - A mű "kötelező olvasmány" minden politikaelmélet, politikafilozófia iránt komolyabban érdeklődő számára, de "közérthetősége" miatt szélesebb körben is számíthat az olvasók figyelmére.