A perzsa, illetve
az arab irodalom hatalmas alkotásának jelenleg
ismert
formája a 16. század körüli Egyiptomban alakult ki. Az egyes
történeteket néprol-népre, tájról-tájra haladtukban perzsa, babiloni,
indiai népi motívumok alakították. A mu formája a keleti kedvelt
keretes elbeszélés fűzér. Az idoben és helyszínben egymástól eltérő és
távoleső eseményeket csupán a mesélő Seherezád, Sahriár király
vezérének lánya köti össze.
A feldolgozás 22 történetet tartalmaz. Ezekben a leggyakoribb
mesealakok az álruhában kószáló Harun al Rasid, az igazságos és bölcs
kalifa, valamint a magyar irodalomban Krúdynál tovább elő Szinbád, a
gazdag bagdadi hajós, aki új és új kalandokra készen kel útra az
óceánon. Az ismertebb mesék között szerepel az Aladdin és a buvös
lámpa, amelyben egy szegény szabómester fia csodálatos lámpát szerez,
melynek segítségével elnyeri a szép Badr
el Badur hercegno kezét és a
király fele országát. Mindezért a gonosz mór varázslóval kell sok
kalandon át megküzdenie. A mesék másik
része a jó és rossz emberi
tulajdonságok példázata. (Ezek hasonlítanak leginkább az európaiakhoz.)
A halász és az Ifrit (régebben:
Szellem a palackban) a hálátlanságot
ítéli el, az Aki kapzsi, pórul jár-ban a megvesztegetheto szolga nyeri
el méltó büntetését. A Kezesség-ben a sivatagi törzsfonök fia az adott
szó, a becsület védelmében vállal halálos kockázatot. A kötet többi
darabjai csodás elemekkel erosen színezettek. Bennük gonosz szellemek
(dzsinnek, ifritek), repülo falovak, galambruhás királylányok,
gyémánt-mezok, félbehasadó emberevok, szultánválasztó majmok vegyülnek
a hétköznapok valóságával (Dzsamsáh története). A kötetet rövid, lírai
hangulatú utószó zárja.
Az Ezeregyéjszaka, az arab kultúrának monumentális alkotása méltán lett a világirodalom szerves része.
További összefoglalók a következőről Az Ezeregyéjszaka meséi