Az Andok, a Föld leghosszabb hegysége Dél-Amerika nyugati partján húzódik 7000 km hosszan. Ez a bölcsője az Inka Birodalomnak,
amely talán a legismertebb andokbeli kultúra. Az inka kultúra előtt azonban – amely mindössze 100 évig maradt fenn – létezett két másik nagy jelentőségű kultúra: a huariké és a Tiahuanacói népé. Ők teremtették meg az Andok későbbi birodalmainak alapját.
E két nép uralta mintegy kétezer éve az Andok legnagyobb részét. A huarik birodalma a mai Peru déli részétől terjedt mintegy 1500 km hosszan északra. A mai Bolívia területén élt Tiahuamacói nép számított egyetlen vetélytársuknak. E két népnek sok közös vonása figyelhető meg vallásukban, hitvilágukban, viselkedésükben egyaránt. Hódító népek voltak, gyarmatokat szereztek, s a
leigázott népeket elnyomás alatt tartották.
Az első régészeti leletek arra utaltak, hogy az inkák elődje kizárólag a Titicaca-tó mentén élő Tiahuanacói nép volt, a huarikat az ő közösségük tagjainak tekintették. Az 1930-as években azonban egy perui
régész, Julio C. Tello bebizonyította, hogy két eltérő kultúráról van szó. A Huari Birodalom központja egykori fővárosuk, Huari volt, innen irányították hatalmas birodalmukat. Az ásatások során rengeteg pompás lelet került elő, templomok, királysírok, paloták maradványai. A megperzselt állati és emberi maradványok arra utalnak, hogy a huarik gyakran áldoztak isteneiknek vallási szertartásaikon. A legnagyobb kérdés, amely a régésztársadalmat foglalkoztatja az, hogyan tudtak ilyen hatalmas birodalmakat irányítani, ha se az inkák, se elődeik nem ismerték az írásjeleket, nem tudtak írni. A kutatások során számos cserépdarab is előkerült, különböző állat – láma, macska, kondorkeselyű – és emberi motívumokkal. A levágott emberi fejek, karok, koponyák ábrázolásából arra lehet következtetni, hogy a huarik feláldozták hadifoglyaikat az isteneiknek. A festett edények, korsók fontos szerepet játszottak életükben, voltak amelyeket külön a vallási szertartásra készítettek, s a rituális szertartás végén darabokra törték. Mai leszármazottaik, Bolívia és Peru lakói is kedvelik az ősi nedűt, a csicsát, amely egy kukoricából erjesztett alkoholtartalmú ital.
A New York-i Wagner College régésze, Gordon McEwan meglátása szerint a huarik meglehetősen elnyomó, uralkodó típusú nép volt. Egyik védett városukat, a 700 helységből, azonban csupán 7 utcából álló Pikillactát is a helybeliekkel építtették egyfajta adóként. Itt őrizték saját és leigázott népeik elődeinek múmiáit, csontjait, földi maradványait. Több andokbeli kultúrában is (mind a huariban, mind az inka kultúrában) azt a nézetet vallották, hogy aki az ősök csontjait birtokolja, az mondthatja magáénak az ősök földjét. Ezt a huarik - és később az inkák is – gyakran kihasználták. Leigázott népeiknek előírták, hogy kötelesek őseik maradványait az ő vallási templomaiknak átadni. Amennyiben nem voltak hajlandóak erre, úgymond „földönfutóvá“ tették őket: megsemmisítették a csontokat.
A tudósok még keresik a választ arra, hogy mi okozta e két hatalmas birodalom bukását. A huarik leigázták a Tiahuanacói népet? Vagy fordítva történt és a huari Birodalom hanyatlása történt előbb? Esetleg aszály végzett mindkettővel vagy jött egy harmadik, eddig ismeretlen hódító? Jóllehet e két nagyhatalmú nép eltűnt, eszméjüket azonabn továbbörökítették a 400 esztendővel későbbi született inkákra.National Geographic - 2007/5