A Vezúvot a Föld egyik legveszélyesebb tűzhányójának tartják. Dél-Olaszországban található Nápoly városának
közelében, amely több mint egymillió embernek ad otthont. Legutoljára a második világháború idején tört ki és ez a kisebb erejű kitörés 45 ember életébe került. Jóllehet nem ez a vulkánkitörés jut az eszünkbe ha a Vezúvról hallunk. Eddig két heves kitörést produkált a Vezúv. Az ismertebb i.e. 79-ben történt, amikor emberek ezrei vesztették életüket Pompejiben és Herculaneumban. A második nagy kitörésre eddig kevés bizonyíték volt, pár évvel ezelőtt azonban egy ásatás során jól megmaradt emberi csontvázakra bukkantak a Vezúvtól 16 kilóméterre fekvő Paolo Bel Sito nevű városkában. Ők nem a pompeji katasztrófa áldozatai, hanem egy
mintegy 2000 évvel korábbi – talán még a pompejinél is hevesebb – kitörésé. Ez az ún. Avellino-kitörés kb. i.e. 1780-ra tehető. A hamueső, a föltámadó torlóár és az iszapözön teljesen konzerválta a régészek által feltárt falut. A lelet az akkori, bronzkori élet legapróbb részleteibe is betekintést enged, hiszen a kunyhók szalmaszálaitól egészen az edényekben lévő gabonaszemekig minden érintetlenül pihent a föld alatt. A régészek megállapították, hogy az avellinói katasztrófa „társadalmi-demográfiai összeomláshoz, a vidék évszázados elnéptelenedéséhez vezetett“. Nem véletlen hiszen a forró lávafolyamot óriási sebességű izzó kőzetáradat, sárözön, salak és hamu követte. Az így - egy nap alatt - elpusztult táj mintegy 300 évig aludta szürke álmát. Sok kutató úgy tartja, hogy bizonyítható, hogy a Vezúv körülbelül kétezer évente eredményez ilyen óriási kitörést és pusztítást, ami azt jelenti, hogy elérkezett az idő a harmadik nagy katasztrófához, amely minden bizonnyal egész Nápolyt és környékét elpusztítja. Ha felmegyünk az 1281 méter magas Vezúv csúcsára, dél felé elláthatunk egészen Capri szigetéig és a Sorrentói-félszigetig, nyugat felé pedig Nápolyt és a hajdani két települést Pompejit és Herculaneumot (ma Ercolano) vehetjük szemügyre. A legutóbbi 1944-es kitörés előtt 1631-ben és azt követően szinte mindegyik évszázadban felbojdult kissé a vulkán gyomra. A vulkánkitörések pontos idejét nem lehet könnyen megjósolni. Annak ellenére azonban, hogy a kutatók több mint 50 %-os eshetőséget adnak egy újabb nagy katasztrófának a „kiürítési terv“ elég gyér. A tervben mindössze a vulkán közvetlen tövében élő mintegy 600 ezer ember kimenekítése szerepel, Nápoly pedig egyáltalán nem része a katasztrófatervnek. Pedig komolyan kellene venni a kutatók figyelmeztetéseit, hiszen napjainkban számos
kataszrófa – hurrikán, cunami – ért minket teljesen váratlanul. Ha pedig menekülni kellene a nápolyiaknak, minden bizonnyal csak gyalogosan tudnák ezt megtenni, mert a káosz és pánik mellett a perzselő levegő, az izzó sínek és a több centiméter vastagságú hamuréteg nem tenné lehetővé közlekedési eszköz használatát.