Magabiztos,
nyugodt, bátor kiállású fiatal férfit
látunk. Izmos testének arányai a polükleitoszi
arányokat követik. A kontraposzt klasszikusan valósul
meg, a jobb lábára támaszkodó alak jobb
csípője lényegesen feljebb kerül, mint a bal. A
vállak esetében ez fordítva jelentkezik: a ball
váll van feljebb a jobb lejjebb.
Az
erősen balra fordított fej és a tekintet azt érezteti,
hogy Dávid most pillantotta meg az ellenséget. Az
ellenség, mint már láttuk, Góliát.
Sámuel I. Könyvémek 17. részében, a
46. versben így szól Dávid:
“A
mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek
téged, és fejedet levágom rólad.”
A
szobron a bal vállon átvetett parittya az, amellyel
Dávid oly ügyesen céloz, hogy homlokon találja
Góliátot, és az holtan esik össze.
A
gyengébb Dávid Isten segítségével
és saját ügyességével győzhetett..
Ez az a két dolog, amelynek
Firenze a nagyságát köszönheti-gondolták
a firenzeiek. Ezért vált a bibliai Dávid a város
jelképévé. A hasonló céllal
rendelt Donatello-bronzszobor belső térbe szánt munka
volt. A Nagytanács szerette volna a jelképet a város
főterén látni. Ma ott egy másolat áll,
az eredetit féltették az időjárás
viszontagságaitól.
A
firenzei köztársaságpártiak morális
alapállásuk szimbolizálására
akarták használni ezt a bibliai témát. A
figura, és a testtartása konkrét
történelmi utalásként a milanói
Sforzák katonai ereje, és a római pápaság
szellemi és világi hatalma közé ékelt
Firenze nehéz helyzetét is jelképezheti. Ehhez
az értelmezéshez azonban fontos volt elhagyni Góliát
levágott fejét, melyet mind Donatello, mind Verrocchio
megörökített. A póznak egyszerre kellett
nemes nyugalmat, és némi feszültséget sem
nélkülöző nagyfokú koncentrációt
sugároznia, s ugyanakkor titkolt ravaszságot, a
tartózkodó, kiegyensúlyozott inteligencia
jegyeit is tükröznie. A megbízás politikai
hátterében az az elképzelés állt,
hogy a Dávid a helyes, és jogszerű polgári
vezetés szimbóluma legyen.
A
bibliai figura olyan formai feszűltség-sorozatot testesít
meg, mely felettébb összetett vízióknak
nyit utat. A századok során Dávid király,
Jesszé nyolcadik fia köré gazdag ikonográfia
alakult ki a bibliai hagyományokból. Ő volt a fiatal
hárfás, akinek játéka megszelidítette
Saul király dühét, és enyhített
melankóliáján, másrészről őt
tekintették a
zsidó törzsek egyesítőjének,
és Jeruzsálem megalapítójának.
Egyik legemlékezetesebb cselekedete az volt, mikor ifjúkorában
egyetlen lövésével leterítette a
filiszteusok óriását, Góliátot:
Krisztusnak a Sátán felett aratott győzelmét
előrevetítő hőstett a keresztény tradíció
egyik központi motívumává vált.
A Quattrocento firenzei szobrászai szívesen nyúltak
e témához, nem is lebecsülendő eredménnyel
ábrázolva azt. A legjobb alkotások Donatello,
illetve Verrocchio nevéhez fűződnek. Michelangelo azonban
tudatosan elszakadt a híres modellektől, és minden
alkotóerejét latba vetve figurájában a
lehető leghősiesebb kifejezéssel párosította
az intellektuális koncentrációt. Egyértelmű
különbözőségük ellenére Donatello
Or'' San Michele-ben látható Szent György
-szobrának lenyűgöző akaratereje, és testének
szolíd geometríája volt a korban az egyetlen,
mely a Dávid tökéletességének
közelébe érhetett. Mindkét alkotásban
a
rinascimento humanista harcos fogalma ölt testet, ki ura
végzetének, és mindíg kész
felvenni a harcot a gonosz pusztító, irracionális
erőivel.
A
Firenzében kivívott politikai függetlenség
mellet a figura számos más utalást is hordoz. A
formák együttese a meditatív stabilitást
hangsúlyozza, amit leglátványosabban a testsúly
áthelyezése,s a bal láb enyhe megemelése
fejez ki. A póz Michelangelo elveszett Herkules-szobrát
idézi, melyet csak Rubens egyik rajza őrzött meg. A
harcoló polgár szeme a távolba mered, szépen
kidolgozott pupillái éberségét
hangsúlyozzák. Karjai még pihennek, a parittya
ferdén lóg alá a fiatal harcos hátán.
Összeráncolt szemöldökével azarc az
erőszakos tett előtti fájdalmasan feszült koncentrációt
sugározza. Alakjában nemcsak az Ótestamentum
fiatal hőse áll előttünk, de a mindent legyőző
polgári öntudat képviselője is, aki megsemmisítő
csapással válaszol, ha ok nélkül
megharagítják. A test arányaihoz képest
nagy fej, és kéz hatalmas belső erőt jelez. A
szobor utolsó négyzetcentimétere is pontosan kimunkált,
és csiszolt, a hullámzó vénáktól
a feszes izmokon át a haj csigás fürtjeiig:
Michelangelo az aprólékos, és kidolgozott
anatómiai részletekkel fejezte ki az emberi
összetettséget. Bár a figura mozdulatlan, örök
várakozásban látszódik, bármikor
támadásba lendülhet.
Michelangelo
azomban ennél is többet fejezett ki. Kissé a
bibliától is eltért: ott Dávid gyermek,
nem is mehet harcolni, csak ételt visz a báttyainak.
Itt fiatal felnőtt férfit látunk, nagyon
szép testtel. És éppen ez az ideális
szépség fejezi ki Michelangelonak és korának
véleményét az emberről. A szellem és a
jellem hőse a Rinascimento embereszménye, aki természetesen
csak egy szép testben jelenhet meg.
Az
1504 elején elkészült szoborért
400 dukáttal jutalmazták
a művészt. Január 25-én Firenze legrangosabb
festőiből, és szobrászaiból álló
bizottság gyűlt össze, hogy a Dávid-szobor
megfelelő elhelyezéséről döntsön. A szobor
felállításakor (1504 szeptember) mindhárom
“nagy”: Michelangelo, Raffaello, és Leonardo Firenzében
volt. Leonardo da Vinci az Orcagna árkádok alatt
talált új helyet. A szobor a firenzei közönséget
sem hagyta hidegen: fogadtatása a Piazza della Signorián
nem nélkülöze a szélsőséges
érzelem-megnyilvánulásokat sem.
Források:
Michelangelo;
Charles Sala, 2002.
Művészettörténet;
Herendi Miklós, 1997.
A
művészet története; E. H. Gombrich, 1974.
További összefoglalók a következőről Michelangelo Dávid-szobrának elemzése 2. rész