Az expresszionizmus, mint művészeti stílusirányzat nem tévesztendő össze a művészet expresszív, kifejező jellegével.Minden kor művésze törekedett arra, hogy érzelmileg gazdag,expresszív legyen.Művészi mondanivalója érzelmi gazdagságának kifejezése érdekében sűrített, fokozott kifejezési módot használt, hogy alkotása maradandóbb élményt a műveket kedvelőknek, mint amilyent képes önmagától észlelni és felfogni a valóságban. / Goya, Van Gogh /. Az expresszionizmus a
XX. század elején, főként Németországban vált jellemző festői törekvéssé, ahol az impresszionizmusnál jóval jelentőségteljesebb kifejezési móddá fejlődött, ugyanakkor az " impresszionizmus bölcsőjében ", Franciaországban alig beszélhetünk expresszionizmusról. Eredetében és jelentőségében sokkal bonyolultabb irányzat, mint a kubizmus vagy a futurizmus. Németországban a " Die Brücke " csoport tagjai képviselték azt a stílust amelyre jelentőségteljes hatást gyakorolt Van Gogh művészete, valamint a szecesszió szimbolizmusa. Az expresszionizmusra a romantika is valamelyest hatást gyakorolt és késői változatának is tekinthető, amely a kubizmus érzelemmentes objektivitásával szemben a művészi szubjektum néha beteges kivetítődése. Annak a tragikus, szorongó életérzésnek a tükröződése, az aggodalom, a félelem megnyilvánulása, amely a háború előtti években az emberek nagy többségét sujtotta, majd a veszteség és az ebből következő szenvedés, fájdalom, amely a háborús , majd a helyreállítás éveit jellemezte.Szükségszerű volt, hogy az expresszionista művész az irányzatból adódó drámai erővel fejezze ki azokat az életérzéseket, amelyeket a háborús évek borzalmai és annak hatásai keltettek a művészekben és az átlagemberekben egyaránt. A korai expresszionisták jelentős része nyiltan vállalta a haladó társadalmi állásfoglalást, a forradalmiságot és szükségét érezte a kifejezés érdekében, hogy eltorzítsa, eltúlozza a valós elemeket, hogy véleményét, a mondanivalóját a másság kifejezése érdekében megfogalmazza vizuálisan , a festészet nyelvén. A merész stílust követők művészetükben a szubjektív érzésket oly módon jelenítették meg, hogy a formák, a színek, a kompozíció szuggesztív erővel közvetítse a szemlélő felé a szemnek láthatatlan mély érzéseket, a dolgok lényegét. Az expresszionizmus és a kubizmus, két fontos képzőművészeti stílus ellentétben állnak egymással.A kubizmus nagyrészt logikailag megkülönböztetett ábrázolásmód, felhasználja a színek különböző hangulati hatásait a színkontrasztok, a színharmóniák segítségével és összhatásának érzelemkeltő, valamint a vonalak és formahatások asszociatív voltát.Az expresszionista festő nem az objektív téma választás útján akar a nézőben érzéseket kelteni, hanem a szubjektív érzéseket akarja megfelelő érzéskeltő formák által kifejezni, a festészetét érzésfestészetté tenni.
Mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy érzéseink számtalan változatának hatására más színben látjuk ugyanazt a környezetet örömünkben, bánatunkban, vagy ha kétségek között örlődünk. Ha nehezen viseljük a körülöttünk zajló változásokat és ebben a környezetben vesztesnek érezzük magunkat, akkor is indulattal vagyunk teli és kitörni készülünk ebből a világból. Ha erre képtelenek vagyunk, akkor merészen, kritikusan, a magunk módján lázadunk az újat akarás igényével, a képzőművészetben: a festészetben, szobrászetben a vizuális nyelv erejével.
További összefoglalók a következőről Expresszionizmus