René Magritte (1898-1967), belga származású szürrealista festőművész. „Mi
az a szürrealizmus? Kakukktojás, amit René Magritte a fészekbe le képes rakni.” ( André Breton írja a festő barátjáról ) Már tíz éves kora körül rajzolni tanult és tehetséges tanítványnak bizonyult az éles eszű fiúcska. Édesanyja 1912-ben öngyilkos lett, a Sambre folyóba lelte halálát és Magritte látta, amint a holttestet kiemelik a vízből. A festő 1927 körül készült képsorozatát a tragédia emlékére készíthette, habár ezt Magritte soha
nem erősítette meg. Brüsszelben tanult két évig,
majd házasságot kötött 15 éves korában megismert és megszeretett kedvesével, Georgette Bergerrel. Magritte poszter – és hirdetések tervezésével foglalkozott, majd Brüsszelben a Galéria la Centaure-ral szerződést kötött, amely folyamatos alkotó munkát eredményezett. Minden idejét festéssel töltött. Első festménye az Elveszett zsoké(1926) címet kapta. Az első kiállítását nagyrészt absztrakt művekből Brüsszelben 1927-ben rendezte meg, ami nem aratott osztatlan sikert. A kritikusok felháborítónak és szörnyűnek találták. A sikertelenség megviselte egészségét. Elköltözött Párizsba és ott élt depressziósan közel három évig, majd visszatért Brüsszelbe, mert akkoriban a város számos neves, a kultúra iránt élénk érdeklődést mutató művész találkozóhelye volt. Rövid időn belül megismerkedett André Bretonnal és szűrrealista barátaival, Joan Miro-val,Hans Arp-al, Szalvador Dalival.Megélhetését egy ügynökség megalapításával biztosította. Későbbiek során több újság szerkesztője volt. 1967-ben halt meg, Brüsszelben temették el a Schaarbek-i temetőbe. Képei iránt az érdeklődés a 60-as években nőtt meg. Magritte munkái technikai szempontból tökéletesek. Egyszerű, ismert tárgyaknak új jelentést kölcsönöz; egy alma, egy tojástartó, kalap, függöny,
oroszlán újra és újra ismétlődő motívum művein. A legismertebb a pipát úgy bemutató képe, mintha az dohányreklám lenne. De korántsem az, mert a
pipa alá Magritte a következő mondatot festette:Ceci n est pas une pipe ( „ez nem egy pipa”). Ellentmondásnak tűnő megállapítás, de igaz, mert a festmény nem egy pipa, hanem az a pipa képe. Erről így ír Magritte: „ Egy képet nem szabad felcserélni a dologgal, amit az ember megérinthet. Meg tudja tömni az én pipámat? Természetesen nem. Ez csak egy vázlat. Ahogy rá is írtam a képre, hogy ez nem pipa, az úgy is van. A narancsszelet másolata egyáltalán nem ehető.”
További összefoglalók a következőről René Magritte