A magyarországi szecesszió egyik legkiemelkedőbb építészeti emlékéről, a Magyar Királyi Postatakarékpénztár (Budapest, ma
V. kerület, Hold utca) épületéről írt cikket nem sokkal elkészülte után, 1902-ben Gerő Ödön a "Művészet" hasábjain. A cikk az újítást dicséri, új kor kezdetének nevezi Lechner Ödön művét. Üdvözli a
magyar megoldásokat, mert Lechner műve tudatosan ízig-vérig magyar: a felhasznált anyagok és a formakincs tekintetében egyaránt. Ez a
magyarság azonban nem a XIX. század historizmusának magyarsága, hanem egy gyökeresen más, autentikus, a forráshoz visszanyúló magyarság. Gerő végigfuttat egy gondolatot azon, hogy miért vonzódik a magyar az idegen hatásokhoz, de azokat nem tudja sajátjába beépíteni. Úgy látja, csak a naív művészet, építészet tudott magyar műveket alkotni, miközben a tehetség adott volt. A stílusokról írt elmélkedő rész után az építész, Lechner Ödön fejlődését kíséri végig. Lechnernek is megvoltak a stílus-korszakai a francia reneszánsztól míg eljutott a magyar modernségig. Elemzi Lechner ösztönzőit (magyarság, újat alkotni vágyás). Felhasználta a magyar mesterek, népi művészek formavilágát, de nem alkalmazta, hanem abból újat alkotott. Gerő visszatekint Lechner elődeire is és a népszerű keleti hatások alkalmazásainak gyökereire. Szerinte a keleti hatások alkalmazása tévedés, gyökértelenség, de hozzásegítette Lechnert a modernség igényéhez. A hosszú művészeti stílusok feletti elmélkedés a Postatakarékpénztár megnyitása alkalmából jutott a kritikus eszébe.Megemlíti, hogy a Postatakarék első látogatói között több az épület kritikusa, mint az ügyfél. Az építkezésre a költségtakarékosság és a rövid határidő a jellemző. Ezt követően a részleteket elemző leírások következnek. A cikk gazdagon díszített korabeli fotókkal, amelyek közül különösen a belső tereket megörökítők becsesek, hiszen az akkori (eredeti) állapotokat már csak ezek a fényképek őrzik.