Giorgio Vasari 1550-ben megjelent "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete"
című könyve az első olyan kiadvány, amely kellő részletességgel számol be a
reneszánsz nagy művészeinek életéről és művészetéről. A könyv 40 évvel Botticelli halála után látott napvilágot. Sandro Botticelli 1445-ben született az olaszországi Firenzében Alessandro Mariano di Vanni néven 8 gyermek közül a legkisebbként. Apja - Mariano Filipepi firenzei polgár - gondosan taníttatta jóeszű fiát, s mivel a fiút leginkább a rajzolás érdekelte, egy neves ötvösmesterhez, Botticellóhoz küldte inasnak. Sandro ekkor már biztos volt abban, hogy a festészetnek szenteli életét. 1464-ben Filippo Lippi műhelyébe került, s együtt dolgoztak a Keresztelő Szent János életét ábrázoló freskókon a pratói székesegyházban. Valószínűsíthető, hogy 1467-ben Andrea del Verrocchio iskolájába került, amelyet "az új
művészet tárházaként" emlegettek. (Verrocchio volt a tanítója az 1452-ben született Leonardo da Vinci-nek is.) Botticelli első megbízatásai között szerepelt egy táblakép festése a firenzei Bardi-kápolna részére, melyen szépen megmunkált olaj- és pálmafák láthatók, majd szintén táblaképet festett a Convertita-kolostor és a Santa Barbara-kolostor számára is. A Vespucci család Szent Ágoston ábrázolásával bízta meg, amelyet olyan kimunkáltan formált meg, hogy hírneve egyre növekedni kezdett és rögtön két másik megbízást kapott a Porta Santa Maria-céhtől, a „Miasszonyunk megkoronázásának“ és az „Angyalok seregének“ megfestésére. Az 1470-es évek körül festette „A háromkirályok imádását“, mely napjainkban a firenzei Uffizi képtárban található. A mű nevezetessége, hogy a művész a kép jobb alsó sarkába egy barnaruhás alakot festett, mely feltehetően saját önarcképe. A napkeleti bölcsek alakjait a legelevenebb és legtermészetesebb módon ábrázolta, a többi alakot pedig mind-mind különféle, sajátságos testtartással és arckifejezéssel ábrázolta, mely tanúbizonyságot tesz Botticelli mesteri tudásáról. Botticelli ekkoriban már több család számára készített sok tondót és női aktot; egyik ezek közül a tán általunk legismertebb műve, a „Vénusz születése“ (1484-85 körül). Botticelli igen művelt és olvasott ember volt. Egyes művekhez, mint például Dante költeményéhez saját maga rajzolta meg a Pokol jeleneteit. Sok más sajátkezű rajzot is készített, melyeket lenyomatott, de sajnos a rossz metszet miatt nem jól sikerültek. A legjobb az utókorra maradt metszete a ferrarai Girolamo Savonarola fráter diadala. Botticelli olyan nagy híve volt e szerzetes pártjának, hogy a festészetet feladva csatlakozott hozzájuk és öregkorára teljesen elszegényedett. Talán éhen is halt volna, ha Lorenzo de Medici míg él, nem támogatja. Botticelli 1510-ben halt meg és az Ognissanti temetőben helyezték örök nyugalomra, ott található az egyik legnagyszerűbb remekműve, Szent Ágoston festménye is.