Egyiptomról röviden Egyiptom kultúrájában döntő szerepet játszottak a földrajzi adottságok és a magántulajdon kialakulása.
Erőteljesen fejlődtek a termelőeszközök, ezáltal a társadalom szerkezete is megváltozott. Az állattenyésztéssel és a földműveléssel együtt kialakult a magántulajdon és az osztálytársadalom. Erős központi
hatalom jött létre, ahol minden hatalom és föld a fáraóé volt, valamint az uralkodó osztályé. A fáraót a Napisten fiának, a földi helytartójának tekintették. A hatalom összefonódott a vallással, a művészet is a vallás szolgálatában állt, hirdette a feltámadás utáni öröklét hitét, tehát fontos szerepet játszanak benne a vallási szimbólumok.( elvont fogalom érzékelhető jelképe, megszemélyesítője ) Egyiptom történelmét négy nagy korszakra osztjuk. Az Ó-Birodalomra, amit a nagy piramisépítkezés korszakának is nevezhetünk. A Közép- és az Új-Birodalomra, amelyben a hódító háborúk zajlottak és építették a nagy templomokat, valamint a Késői korra. Az Ó-Birodalom fáraóit, hogy bebalzsamozott testüket örök időkre megőrizzék, már életükben óriási kőpiramisokat emeltek, benne sírkamrát építettek, ahová a szarkofágban lévő holttestet elhelyezték élelemmel, kedvenc tárgyaival körülvéve. A piramis gúla alakja a stabilitás legérzékletesebb formája. Hatalmas méretű és súlyú faragott kőtömbökből áll, amelynek labirintusszerű keskeny járatai vezetnek a Fáraó nyughelyéhez,
amely így be nem avatott ember számára megközelíthetetlen volt. Az építkezés monumentalitása megmaradt a Közép- és a z Új-Birodalomban is. Hatalmas templomokat építettek, amelyek tengelyes elrendezésűek voltak. Pilonokon át (felfelé keskenyedő óriási kapuépítmény, amely a templomok bejáratát két oldalról szegélyezi) az előudvarba kerülünk, amelyet oszlopsor szegélyez. Ezt követi egy nagy oszlopcsarnok, amely a szentélyben folytatódik .Jellegzetesek a karnaki és a luxori templomok. A belső tér kialakítása az áthidalók hosszúsága miatt csak sűrűn elhelyezett oszlopokkal volt lehetséges, ezért a belső tér misztikus hangulatú volt, ahol gyakran fáraó szobor volt látható. Az oszlopfőket növényi minták díszítették. A hengeres oszlop simára csiszolt vagy bordázott volt, amely egy bambuszkötegre emlékeztetett. Későbbiekben több sziklába vájt templommal is találkozhatunk. Ilyen az Abu-Szimbel-i sziklatemplom, amelynek bejáratát négy óriási Ramszesz szobor díszíti. Amikor az asszuáni gátat építették a templomot szétszedték és máshol újra felépítették. Az egyiptomiak hite szerint az elhunyt, csak akkor nyer öröklétet, ha a lelke beköltözhet egy maradandó képmásba. Ezért is szobraikat igen erős kőből faragták a mesterek. A frontalitás (Kompozíciós megoldás, az alak a nézővel szembe fordul) jellemzi, fokozza a fenséges-, ünnepélyes hatást és az állandóság érzetét. Ilyen Khefren fáraó ülőszobrán az ég istene, Hórusz, sólyom alakban – mintegy az isteni védelmet jelezve – szárnyaival közrefogja a fáraó fejét. Arcáról, amely semmiféle érzelmet nem árul el, a hatalom és örökkévalóság rendíthetetlen nyugalma árad. A jól ismert Írnok szobor, aki nézi az uralkodó arcát nagy alázattal és várja a parancsot. A szobrokat színezték, a férfi alakját barnára, a nőkét sárgára, vagy fehérre. A körplasztika mellet a dombormű-szobrászat is jelentős volt Egyiptomban, amelyek a templomok homlokzatát, a belső falakat, az oszlopokat díszítették. Az istenség kultuszát és a fáraók dicsőítését szolgálták. Jelentős és ezáltal kiemelkedő is az egyiptomi falfestészet. A sírok falát a halott életéből vett jelenetek borították, a vadászatról a lakomákról, a mindennapi életről és az ünnepekről szóltak. Az ember érzelmi világának gazdag ábrázolását tárja elénk pl. a siratóasszonyokat ábrázoló falkép. Az egyiptomi világszemléletből adódik, hogy a valóságból nem a változást, hanem az állandót akarták kifejezni. Ezt a sajátos szemléletmódot látjuk III. Ramszesz domborművén, a Medinet Abu-i templom falán. A dombormű a fáraó alakját oldalról, a vállait szemből mutatja. Az egyiptomiak tehát nem egy nézőpontb