http://mek.niif.hu/00600/00636/html/vs180302.htm
A fenti címen Csokonai Vitéz Mihály összes költeményeit találhatjuk
meg. Hasznossága kétségtelen egy ilyen weblapnak, ha az korrekt, mint ahogy korrektnek kellene lenni dr Mohácsy Károly művének:Irodalmi szöveggyüjtemény a középiskolák II. osztálys számára, hetedik kiadás, (és azóta hányszor?)
Nézzük mi a probléma!
dr Mohácsy Károly a szöveggyüjtemény 63-65 oldalán szerkesztett szövegben ezt írja, Csokonai Vitéz Mihályt kijavítva: Mint egy Russzó Ermenonvillében.........
Hogy mi volt előbb, ma már nehéz kinyomozni, de hogy a tyúk-e, vagy a tojás mindegy...
Hiszen az Országos Széchenyi Könyvtár által üzemeltetett MEK >>Magyar Elektronikus Könyvtár lényegében ugyanezt a szöveget tartalmazza.
A következő címen:
http://visegrad.typotex.hu/index.php?page=wo rk&auth_id=166&work_id=1111&tran_id=1958
érdekes jelenségek visszhangzanak a vers angol fordításában:
A tihanyi ekhóhoz (Magyar) >>>To the echo of Tihany (Angol)
Mint egy Russzó Ermenonvillében, >>> and, like Rousseau in his Ermenonville,
Makkai, Adam visszahozta a fordításába az eredeti szöveget!
dr Mohácsy Károly feltehetően unintelligens, mivel a középiskolásokat ostobának tekinti, hiszen a szöveggyűjteményében Jean-Jacques Rousseau szerepel, mint szerző, hibátlanul, viszont Csokonait megamisítja, vagy a hamisítókat nem javítja!
A leírt eset egy a sok irodalmi hamisítás közül, hogy itt foglalkoztam vele, azért van, mert itt: http://hu.shvoong.com/books/romance/1718294-tihanyi-ekh%C3%B3hoz/ >>A tihanyi Ekhóhoz címmel olvastam egy cikket! Russzó ugyan nincs benne, de a cím!
Ezen helyen:
http://books.google.hu/books?id=_0JUTV0REQwC &dq=Csokonai+Vit%C3%A9z+Mih%C3%A1ly+%C3 %B6sszes+m%C5%B1vei&printsec=frontcover &source=bl&ots=OKU_aONlCD&sig=2 EWY1bPQTS1B2-RllSwr8Tzhqw4&hl=hu&ei =-qH9SYmLMNDhsAb_w-XGBA&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=8#PPA366,M1
Csokonai Vitéz Mihály összes művei: Három kötetben (1805)
Genius Kiadás
524-526. oldal
http://www.archive.org/details/csokonaivitzmih00vitgoog
204 évvel ezelőtt még így szerepelt:
(Az elütéseim miatt a hiteles forrás nem az itt szereplő szöveg, de 99% -g talán sikerült... A nimfa sem a körtefa szóalakjára torzított....)
A tihanyi echóhoz
Oh, Tihanynak riadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe ül.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.
Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nympha! a mit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.
Zordon erők, durva bércek, szirtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek,
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.
Akik hajdan jó barátim voltak
Még felköltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
A midőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.
Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe':
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.
Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tyrran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.
Óh, van-é még egy Erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bölcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana.
Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok.
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Rousseau Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.
Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.
Itt halok meg. E setét erdőben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhelyemet:
S a mely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.