Szent Ágoston (Aurelius
Augustinus - a- 354-430) a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója,
az ókeresztény
irodalom kiemelkedő alakja, a katolikus egyház szentje
és tanítója. A Római Birodalom
észak-
afrikai tartományának (Numidia) Thagaste nevű városában
született. Apja még pogány volt, édesanyja, Monica keresztény családból
származott.Tanulmányai során széles körű
filozófiai műveltségre
tett szert, s később retorikával (szónoklattan) foglalkozott. Fiatal
korában érzékisége a testi örömök felé csábította, s egy hosszú ideig
fennálló szerelmi viszonyból fia is született (Adeodatus, 372-390).
Mikor Mediolanumban (ma Milánó) elnyerte a szónoklattani tanszéket
(384-ben), gyakran és nagy figyelemmel hallgatta Szent Ambrus híres
prédikációit, és felismerte a korábban általa nem sokra értékelt Biblia
allegorikus értelmezésének lehetőségét. Belső vívódásait egy misztikus
kerti jelenet döntötte el a kereszténység javára: a szomszédból éneklő
gyermekhangot hallott, amely ismételten ezeket a szavakat mondta:
"Tolle, lege" ("vedd, olvasd"); találomra ütötte fel a Bibliát, s Szent Pál egyik
levelének következô részletét olvasta (s ezt magára vonatkoztatta):
"Nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és
kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek
magatokra az Jézus Krisztust és
ne gondozzátok a testeteket a vágyakozásra." Ennek hatására megtért, és
387 nagyszombatján felvette a keresztséget fiával és barátjával együtt.
A szentség kiszolgáltatója Szent Ambrus volt.Ezután
visszatért Afrikába, majd szülôvárosában, Thagastéban élt kolostori
magányban, filozofikus-aszketikus közösségben. Tudásának és
jámborságának híre egyre jobban ismertté tette, s a keresztény hívek
kívánságára beleegyezett, hogy pappá szenteljék. 396-ban Hippo város
püspöke lett. - Rengeteget dolgozott, hatalmas irodalmi tevékenységet
fejtett ki: filozófiai, teológiai, hitvédô, egyházszervezôi munkákat
alkotott. Átvette a keresztény filozófiába mindazt, amit az antikban
fontosnak és értékesnek tartott. Haláláig összesen több mint száz művet
írt. Életének alkonyát a népvándorlás korának kezdôdô zűrzavarai
árnyékolták be. Mikor meghalt Hippóban, a várost már harmadik hónapja
ostromolták a vandálok.A mai olvasóra a legnagyobb hatást Vallomások
című műve teszi. 397 és 400 között írta, több mint tíz évvel megtérése
után. Nagyjából életútjának felén járt, amikor ezt a számadását
készítette. Műfaja nehezen meghatározható: önvallomás, gyónás, ima,
filozófiai elmélkedések, teológiai fejtegetések, pszichológiai
megfigyelések, életrajzi adalékok keverednek benne.Az első részben
(I-IX. könyv) a leghatározottabb az életrajzi jelleg: életútját
világítja meg a megtérésig és anyja haláláig. Élete ellentmondásait
akarja tisztázni benne: megmagyarázni, miként jutott el a különböző
pogány filozófiai irányzatoktól a kereszténységig. Az emberi lélek
legbensôbb titkait feltáró ôszintesége, intimitása miatt ez a rész ma
is izgalmas, megrendítô olvasmány. "...Ágoston afrikai születés, afrikai lélek: ôszintesége egy afrikai lélek forró temperamentumából tör elő" (Babits). Ebben a részben olvasható a már említett kerti jelenet. - A második rész (X. könyv) már elvontabb: a kereszténnyé lett Ágoston saját lelkét a bűn és az erény csatájának színtereként mutatja be. - A harmadik részben (XI-XIII. könyv) a Teremtés könyvét magyarázva az anyag, az idô, a semmibôl való teremtés kérdéseit tárgyalja.A Vallomásokban
valami új született az európai irodalomban: első ízben tekinthetünk
bele az emberi lélek mélységeibe, egy keresztény hívô lelkébe. Szent Ágoston a
maga tapasztalatait, az átélt szellemi hatásokat, életének eseményeit
saját lelki fejlôdésének, Istenhez való útjának szükségszerű
mozzanataiként fogja fel. Babits Mihály méltán írta a Vallomásokról a következőket: "A keresztény író tekinti először a világot saját életének illusztrációjaként, s Szent Ágoston Vallomásai az első belülről látott lélekrajz a világirodalomban." (Babits Mihály: i. m. 133.l.)