Rune Borgsö
A batumi-i csoda
„Mikor legközelebb találkozunk,
együtt focizunk majd.” –
mondta Carl-Gustaf Severin a haldokló fiúnak. És
valóban: két évvel később, ott állt egy labdával a hóna alatt, meggyógyulva
leukémiából és a lehető legboldogabban.
Pár évvel ezelőtt a World of
Life (Ulf Ekman szolgálata) evangélista Carl-Gustaf Severin Grúzia fővárosában,
Tibilisiben prédikált. Az üzenet közepénél megállt, és a terembe mutatott: „Még
ha az orvosok nem is adnak semmi reményt, tudd azt, hogy Jézus veled van, és
meg akar menteni.” – jelentette ki, és utána folytatta az üzenetét.
Az ember, akire rámutatott
Enzary Devadze volt, aki szülővárosából Batumiból utazott az alkalomra. „Nem
tudott semmit rólam vagy a helyzetemről” – meséli a MisssionsMagazinnak.
Enzary otthon hagyta haldokló
fiát, Amirant Batumiban, és egyedül utazott Tibilisibe. Az orvosok már nem
tudtak semmit tenni a fiáért, és azt mondták neki, hogy az a legjobb a
gyereknek, ha otthon hal meg.
Amiran leukémia miatt
haldoklott, a tüdeje károsult egy sorvadásos betegség miatt, véres volt a
vizelete, megbénult és megsüketült. A szülei Németországba vitték kezelésekre,
ami több ezer EURO-ba került, de nem segített.
’Mikor nagyon mélyen voltam,
Jézus eljött hozzám, és megsegített.”- mondja a láthatóan megindult apa.
Mielőtt Batumiból eljött az alkalomra, úgy sírt, mint egy gyerek. Ő és a
felesége is egész végig a gyermekük betegsége alatt megvallották, hogy
meggyógyult Jézus sebeiben.
Tibilisiben Enzary sok embert
látott meggyógyulni, és amikor Carl-Gustaf hirtelen rámutatott, valami felkelt
benne. Új emberként utazott vissza Batumiba. „Tudtam, hogy Jézus meg akarja
gyógyítani a fiamat. Telve voltam hittel.” – mondja.
Másnap Enzary és felesége
elvitték a fiút az alkalomra. A terem tele volt, és leghátul kellett állniuk.
Carl-Gustaf semmit sem tudott a családról a halálos beteg fiúval. Az alkalmon
egy haldokló kilencéves gyerekről beszélt, akiért néhány évvel korábban
imádkozott. „Az a személy meggyógyult, és ma már felnőtt.” – hirdette ki
Carl-Gustaf.
„Tudtán kívül megint a mi
szituációnkról beszélt. Amiran akkor kilenc éves volt.” – mondja Enzary.
Az alkalom után sikerült
megállítaniuk Carl-Gustaf Severint az ajtónál, mikor épp ki akart menni.
Megkérték, tegye a kezét a fiúkra. „Nem fogsz meghalni, a betegség nem fog megölni
téged, hanem meggyógyulsz, és Jézus neve fog dicsőíttetni egész Grúziában ez
miatt. És mikor legközelebb Grúziába jövök, együtt fogunk focizni.” – Mondta
Carl-Gustaf a fiúnak, miután imádkozott érte.
Akkor még nem tudta, hogy Amiran
minden másnál jobban szerette a focit, és a legnagyobb vágya az volt, hogy újra
játszhasson.
Otthon Batumiban a fiú napról
napra egészségesebb lett, és két nappal a hazaérkezésük után már kinn focizott.
Az orvosok nem tudták, mit gondoljanak. Újabb tesztek és röntgenfelvételek
normális vér értékeket és egészséges tüdőket mutattak ki.
„Megkérdezték, mit írjanak az
újságjukba.” – mondja Enzary. „Azt feleltük, írják azt, hogy Jézus sebeiben
gyógyult meg!”
Két évvel később Carl-Gustaf
visszatért Grúziába és egy szolgálatot tartott Batumiban. A
gyógyulás csodájának hírei elterjedtek a barátok és ismerősök között, és amikor
Carl-Gustaf megérkezett az épületbe, ahol prédikálnia kellett, tele volt
emberekkel, akik találkozni akartak a Názáreti Gyógyítóval.
Egy tizenegy éves fiú jött föl a
színpadra focilabdával a hóna alatt. Néhány percbe került, mire Carl-Gustaf
felismerte őt. De amikor ez megtörtént, kitörő üdvrivalgás töltötte be a
termet. A fiú elmondta, ami vele történt, és aznap este hetvenen tértek meg.
„Városunkban megismerték Jézus
nevét e miatt a csoda miatt. – mondja Enzary mosolyogva.
Az összejövetel után Carl-Gustaf
és Amiran kimentek az utcára, hogy együtt focizzanak „Fontos nap volt ez a
fiúnk számára.” – meséli elérzékenyülve