Dávid a betlehemi Isainak volt a legkisebbik fia. Míg bátyjai a király seregében szolgáltak,ő a nyájukat legeltette ,őrizte
, az erdőkkel körülvett dombok csendjében .Amikor úgy hozta a kedve, akkor pedig
zenélgetett kedves lantján ,elmélázva a világ dologai felett. E mesébe illő nyugodtnak hitt körülmények
között is elszántságot,és bátorságot tanult. Ugyanis ki volt téve, a dombok mögül , vagy a Jordán felől támadó éhes ragadozókkal való szembeszállásnak. Nem egyszer kellett oroszlánt , vagy medvét elkergetnie , vagy megölnie , hogy megvédje a nyájat ,parittyájával és pásztorbotjával. Híre is ment bátorságának ,és a hárfáján való szép játékának .
Ebben az időben ,Saul az izraeliek királya ,akinek hadseregében szolgáltak testvérei , búskomorságba esett az őt ért, vélt igazságtalanságok és családja jövője miatt.Teljesen megkeseredetté vállt, így tanácsadói azt hitték ,hogy egy gonosz démon zaklatja , akit csak zenével lehet távol tartani. Így történt , hogy Dávidot akiről már hallottak ,a palotába vitték ,és ő kedves dallamaival megnyugtatta a királyt.
Ez gyakorta megismétlődött amikor szükséges volt az uralkodó lelkiállapotát helyrehozni.Saul idővel
megkedvelte a,vidám ,őt mindig jókedvre derítő fiatalembert.
Történt ,hogy egy alkalommal Isai megbízta legkisebbik fiát , hogy vigyen testvéreinek élelmet a filiszteusok ellen hadbavonultak táborába ,és érdeklődjön egészségük felől. Dávid amíg ott tartózkodott
a táborban egy Góliát nevű,hatalmas termetű filiszteus ,mint ahogy testvérei elmondták,már sokadszorra
előlépett , és gyalázta ,becsmérelte az izraelieket ,és párviadalra szólított valakit közülük. Mindenki félt tőle ,és nem mert vele senki sem szembeszállni. Dávid hallott,a legyőzőnek járó gazdag jutalomról ,de a lelke is megrendült Istene-, és népe becsületéért, és elhatározta , hogy megmérkőzik az istenét és
népét gyalázkó óriással.
Saul megkisérelte lebeszélni tervéről,de nem sikerült,ekkor páncélját ajánlotta fel a bátor fiúnak , aki ezt elutasította, hisz nem tudott volna járni a számára szokatlan és nehéz fegyverzetben. Bottal és parittyával indult el ,az izraeliek nevében ,a talpig páncélban lévő filiszteus óriás ellen. Amikor Góliát meglátta a felé közeledő ,szinte még gyermek fiút , éktelen haragra gerjedt, mérgében feltolta sisakrostélyát és úgy
rohant feléje. Dávid pedig ,Istenhez fohászkodott , majd elhajított egy követ a parittyájából amivel pont homlokon találta a filiszteust, aki a földre esett. A fiú odarohant hozzá és megragadva kardját megölte
Góliátot a filiszteusok bajnokát. Az izraeliek öröm- ujjongásba törtek ki, majd üldözőbe vették a futva menekülő ellenséget. Saul király pedig maga mellé vette Dávidot ,akit hamarosan a fegyverhordozójává
tett.