Így, a kritikám elején leszögezem,
hogy nem vagyok
egy Spielberg rajongó. Ha egy filmet meg akarok nézni többnyire nem a mögötte felsorakoztatott nevek miatt hozok döntést a
film megtekintését illetően. Ezt a filmet ennek ellenére mégis nagyon vártam,
és nem csalódtam benne. Sőt, maradandó élménnyel gazdagította a lelkemet.
A mozi célja nem a lehangolás, hanem az elgondolkodtatás volt. Azok, akik nyitottak a technika elborzasztó fejlődésének félelem nélküli befogadására, azok többsége a témán sajnos egy ilyen film megtekintése után sem valószínű, hogy képes elgondolkodni.
A film szörnyű, kegyetlen jövőképet láttat, mely sajnos talán már nincs is messze. Nincs messze, hiszen az ember saját kényelme, saját anyagi haszna, s minden más önző tulajdonságából fakadóan szörnyűségeket tesz. Környezetet szennyez, klónoz, öl, pusztít, s olyan mértékben fejleszti a technikát, hogy az már szinte követhetetlen. Mindent, amit „tegnap” alkotott, azt „ma” maga minősíti idejét múltnak, elavultnak.
Spielberg
tökéletes képi világot teremtett egy nagyszerű forgatókönyv érzelmi gazdagságához, melyet Haley Joel Osment fantasztikus színészi játéka tett kerek egésszé. Sokat vártam a filmtől, de ennyi maradandó élményt nem.
A forgatókönyv a kritikusunk szerint azért nem jó, mert nincs benne konfliktusmegoldás.
aki konfliktusmegoldást vár egy ilyen kaliberű filmtől, annak valóban nem kell megnéznie, Spielberg saját alkotásáról ugyanis ezt mondja: „ Ez a film figyelmeztetés. A képek mögül folyamatosan sugallja: Ne engedjétek, hogy mindez megtörténjen!” A nézőknek próbálja felhívni a figyelmét: Emberek ne tegyétek ezt magatokkal! Ne tegyétek ezt környezetetekkel! Ne pusztítsatok el mindent és mindenkit önző céljaitok kiteljesítése érdekében!
A film a jövőben játszódik. A robot-generáció új tagja David, az érző, kísérleti robot, akinek egyetlen célja, hogy viszont szeresse az, akinek szeretetére megalkották őt. A film David útját, a szeretetkeresését mutatja be. Képeit tekintve, végiggondolva mégis mélyebb, maradandóbb értelme van ennek az alkotásnak. Szinte minden képe megrendítő, érzelemdús, melyek mögött szimbolikusan ugyan, de hatalmas mondanivaló rejtőzik.
Amikor David először tűnik fel a filmben látszólag az ember tökéletes teremtményét látjuk. Később azonban kiderül, hogy az ember szörnyű teremtménye ő. A film szinte összes fájdalma az ő áramköreibe van sűrítve, szinte az összes kérdést az ő tekintete veti fel, vagy az ő tekintetén keresztül látjuk, s az összes kilátástalanságot az ő bőrébe bújva tapasztalhatná meg a néző. De ugyan ki az, aki az ő bőrébe szeretne bújni? Az ember fájdalmat, kilátástalanságot szült, amikor David-et megteremtette. Ő az a lény, aki csak egy tökéletes világban lehetne boldog, csak egy tökéletes világban lehetne tökéletes teremtmény – mint azt a film utolsó kockái igazolnak is –, de sajnos ez nem az.
A néző, aki a film megtekintéséhez feltétlenül szükséges képzelőerővel és lelki gazdagsággal ül le a vászon elé szorongó, fájó szívvel emlékszik vissza még napok múlva is a képre, amikor Davidet a medence alján hagyják egy szörnyű baleset után. Tudjuk ugyan, hogy a robotfiú nem fog megfulladni, és mégis… Mégis hiányoljuk a szerető ölelést, az aggodalmat, a felelősségérzetet, mint a szeretet rokonérzéseit. Ez azonban elmarad. Az ember sajnos nem tud felelősséget vállalni, azért amit alkot, amit tesz. Nem tud, és nem is akar. Ha akarna, meggondolná, hogy mit hív életre és mit pusztít el.
Szívszorító ugyan az anya felelősségérzete, szeretete David iránt, a döntés nehézsége az elváláskor, de mégsem tudta őt felvállalni. David nem tudott tökéletes érző robot maradni szülei számára abban a világban, ahol nemcsak az anyai szeretettel szembesült, hanem a testvéri gyűlölettel, önzéssel, irigységgel, féltékenységgel is. Ez a gyermekrobot csak a szeretetre volt felkészítve, kiképezve. Minden egyéb érzés támadás volt, amit nem ismert ahhoz, hogy harcot indíthasson ellene, s ha csak az áramköreiben dúló szeretet erejével, de legyőzhesse azt.
Azt hiszem minden néző számára emlékezetes a kép, amikor a tönkrement robotokat, mint használhatatlan szemetet az erdő közepére borítják, s ott a félig még működőképes robotok saját alkatrészüket cserélik. Mindez a tárgyainkhoz való ragaszkodás hiányát sűríti egy összefoglaló, szívszorító képbe.
A cirkusz és a bikaviadal találkozásaként, a szórakoztatóipar borzalmait élhetjük meg, amikor a használhatatlan, szükségtelen robotokat teljesen működésképtelenné teszik. Spielberg olyan örömünnepélyként mutatja be e tevékenységet, mely leginkább az emberi faj iránti szánalmat indíthatja meg a nézőben.
A legtorokszorítóbb képsor számomra mégis az volt, amikor David leszédült a magas épületről. Nem ugrás volt az, melyet az öngyűlölet és kétségbeesés hajt, hanem sokkal inkább a kilátástalanság miatti mélység vonzása, melyet a „soha nem lehetek igazi gyermek”, „soha nem kaphatok igazi szeretetet” felismerés váltott ki a fiúból.
A film rengeteg kérdést vet fel a szeretetről, az emberről, az emberi kreativitásról, az örökös fejlődési igényről.
Fejlődési igény… De meddig még? És milyen áron? Tud-e még fejlődni az ember óriási pusztítások nélkül? A tökéletes fejlettség nem az lenne-e, hogy eljutunk arra a szintre, hogy felismerjük hova tartunk, melyen borzalmakat alkotunk? A film nagysága abban rejlik, hogy ebben a nagy, átfogó „szimbólumlabirintusban” a néző saját maga által feltett kérdésekre, saját maga keresheti a választ. Szinte minden kép mögött van egy kérdés. Spielberg, és filmje szereplői sem hivatottak arra, hogy a kérdésekre választ adjanak. S hogy a néző megtalálja-e a választ? Talán igen, talán nem, de nem is ez a lényeg. Aki megtalálta a kérdéseket már hatalmas élménnyel, érzelemvilággal gazdagodott. A következő napokban pedig ráér mindenki gondolkodni a válaszokon, eszmét cserélni azokkal, akik a képek mögött mást éreztek.
Aki a Mesterséges értelemnek csak a tartalmát fedezte fel, az nagyon keveset kapott a filmtől. A négy-öt mondatban összegezhető tartalom ugyanis valóban nagyon lassú, és hosszú filmet feltételez Aki viszont érezte a képek mögötti mély értelmet az sokkal inkább a könnyeivel küszködött, mint a lezsibbadt székkel, vagy az idő lassú múlásával.
Jó filmnézést kívánok mindenkinek.
További összefoglalók a következőről A.I. - Mesterséges értelem