A
dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A szőlőművelés, a bor és a mámor istenének egy évben több vidám-zajos ünnepe
is volt. Minden év márciusában-áprilisában rendezték meg a nagy Dionüszosz-ünnepet. A Dionüszia fénypontja volt a
drámai verseny. A versenygyőzelem igen nagy megbecsülést, tiszteletet jelentett a költőnek. Mivel
az ünnepeken hatalmas tömeg vett részt, a színházat is ennek megfelelően alakították ki. A színházi előadások kora reggel kezdődtek, és egész nap tartottak.Az előadást a főhős monológja, vagy két színész dialógusa nyitotta meg (prologosz). Ezt követte a kar bevonulása, s közben elhangzott az első kardal, a parodosz. A
görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak középpontjukba. A művek rendszerint saját koruk nagy kérdéseire kerestek és adtak választ.A dráma a líra és az epika mellett az irodalom harmadik műneme. A drámai mű eseménysort ábrázol, de az eseményeket a szereplők dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen időben, előttünk bontakozik ki az alapszituációból, mely a hőst vagy hősöket drámai harcra készteti. A dráma eredetileg színpadra szánt alkotás.A dráma egyik műfaja a tragédia. Uralkodó esztétikai minősége a tragikum, melyben hirtelen nagy értékveszteség, értékpusztulás következik be. A görög tragédiaköltészet a 90 esztendőt megért Szophoklész munkásságában érte el fejlődésének tetőpontját. Antigoné című tragédiája a thébai mondakörhöz kapcsolódik.A tragédia első elolvasása közben is feltűnik, hogy az események színhelye egyetlen tér. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek
nem a színpadon zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből értesülünk. A tragédia időtartama csupán néhány óra.Szophoklész Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja.A főszereplő rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri, senki sem vonja kétségbe. A drámai cselekmény arra kényszeríti a nézőt, hogy válasszon a színpadon felkínált magatartásformák lehetőségei közül. Az író szinte sugalmazza a néző számára a helyes döntés.A drámai mű bevezető részében, a prologoszban két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye és a királyi törvény. Ebben a kiélezett, jellempróbáló helyzetben másképpen dönt Antigoné, és másképpen Iszméné. Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, Iszméné azonban összeroppan, s nem mer Kreón tilalmával szembeszállni.A bonyodalom a drámai műveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik az alapszituációból az esemény. Ez a jelenet Kreón jellemébe világít be. Hatalmának és saját bölcsességének tudatában kiadja első törvényét: Polüneikészt nem szabad eltemetni. S ettől kezdve még furcsább színben tűnik fel. Miután akaratát megszegték, Kreón lelkében felerősödnek az indulat: uralkodói gőgje és sértett hiúsága küzd egymással, ez a belső harc sarkallja bosszúra.Antigoné úgy viselkedik, ahogy a prologoszban megismertük: férfiasan kemény, megindíthatatlan. Amikor Kreón végzetesen magára marad, Antigoné alakja megtelik gyöngéd nőiességgel, gazdag érzelemmel, tiszta emberséggel.Az exodoszban következik be a végkifejlet, a katasztrófa. Az események viharos gyorsasággal peregnek. Kreón felismerte ugyan hibáját, megbánta tetteit, de bűneinek következményeitől nem menekülhet. Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.A drámában Antigoné az egyetlen, aki az isteni törvényt, az emberség és a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja, egyedül őbenne van elég bátorság ahhoz, hogy megalkuvás nélkül ennek a törvénynek mindhalálig engedelmeskedjen. Antigoné tragikus hős, bukása ellentmondásos érzéseket kelt: az értékpusztulás megrendítő s az emberi nagyság átértékelésének felemelő érzését váltja ki.
További összefoglalók a következőről Az antik dráma