A pompon lányok edzésével kezdődő film a valóság parodizálása egy rózsaszín világon keresztül. Eddig soha nem tapasztalt
kigúnyolása a heteroszexualitásnak. Főszereplője Megan (Natasha Lyonne) a Cheerleader lányok kapitánya, barátja Mike, aki persze a foci csapat nagyszerű játékosa, de valami nem stimmel Megannal, hiszen csókolózás közben lányokra gondol és kerüli barátja közeledését. A fiatal lány szülei, barátai „bizonyítékok” (női plakátok, képek a szekrényben, vegetáriánus szokások, ugyanazon nemre való áhítozás, tofu) összegyűjtésével adják tudtára, hogy úgy gondolják leszbikus és beíratják egy melegeket átnevelő iskolába a True Direction-ba mielőtt valami végzetes hibát követne el életével. Na persze hiába, nem gondolták, hogy ebben az iskolában hozzá hasonló, ugyanolyan identitású fiatalok vannak. Persze jól telnek estéik a nehéz feladatokkal teli nap után. Mi az esti program? Orgiák a takaró alatt, illetve meleg helyek látogatása titokban. A legviccesebb, hogy tanáruk is meleg, de tetteti, hogy „straight”, mert az „great”, vagyis beleolvad (ha tudna) a hetero társadalomba. Mint a film is mutatja,
igazán megtagadni nem tudják magukat a „más” emberek. Aki egyszer meleg volt abból ugyan nem lesz VOLT meleg. A növendékeknek feladatokat kell végrehajtaniuk 5 lépésben, hogy elvégezzék az iskolát és újra visszamehessenek a heteroszexuális világba. Megan időközben beleszeret Grahamba (Clea DuVall) és úgy dönt, felvállalja „hovatartozását”. Elhagyja a tábort és érzelmei hatására a heteroszexuális diploma kiosztásáról megszökteti szerelmét, Grahamet. A film legvégén Megan szülei elhatározzák magukat és beiratkoznak egy csoport terápiára, ahol felvállalják, lányuk leszbikus. Igazán vicces végkifejlett, ki is gondolná, hogy pont nekik van szükségük „táborra”, hogy áthidalják lányuk döntését. Ez a romantikus vígjáték valamelyest megmutatja, hogy az emberek csak azt akarják látni, ami a normákhoz kötött. De mi a norma? Néznek, de nem látnak, tudomást meg aztán csak utoljára vesznek a dolgokról. Végtelennek tűnő határok húzódnak a két „világ” között. Az igazán szórakoztató film, leginkább előadja hogyan is érinti a társadalmat a meleg kérdés. Szülők és gyermekeik viszonyáról beszél. Helyes, helytelen dolgokra világít rá. A ritkán használt színek gyakori, erős, a filmet végig kísérő használata érzékelteti, hogy minden olyan más. Úgy tervezték meg az iskolát, hogy az még csak véletlenül se hasonlítson egy gimnáziumra a mindennapjainkból. A tábor elzárása a várostól a homoszexuális világ beskatulyázását jelenti, szinte érzékelteti a kerítéssel körbe kerített tér a diszkriminációt. Hamis tudat, hamis
értelem. Ez a film több egy romantikus vígjátéknál. Ajánlom mindenkinek, megéri azt a röpke 90 percet.