Volt egyszer egy csapat / írta: Lloyd Webber, Ben Elton, Bródy János
A West Side Story és
a Pál utcai fiúk sajátos elegyével találod szemben magad, ha jegyet váltasz erre a darabra. A
történet a 70-es évek puskaporos hangulatú Észak- Írországába visz el minket, ahol a protestáns-katolikus ellentét mellett a futballnak is fontos szerep jut. Legalábbis ebben a sztoriban. O''Donell Atya összegyűjti a csavargó, suli után céltalanul lődörgő kamaszokat (itt egy kis „Valahol Európában” fílingje is van a dolognak) és focicsapattá kovácsolja őket. Olyan sikerrel, hogy - a főszereplő, John győztes góljával - a szezon első, a protestáns fiúk csapatával játszott meccsét is megnyerik! Egészen idáig egy amerikai családi mozi is lehetne – mondjuk a Hallmark csatornáról -, azzal az első perctől sejthető befejezéssel, hogy az ír szegény ember legkisebb fia világhíres futball-sztár lesz és minden jó, ha a vége jó. Lehetne így is, de a történet pont attól érdekes, hogy - sajnos - nem így lesz. A főszereplők életébe ugyanis – szó szerint - berobban a történelem. Amikor ábrándos lelkű, gitárművész ambíciókat dédelgető társuk - „Göndör”- hazafelé tartva egy protestáns fiúkból álló csoport gyilkos dühének áldozata lesz, minden megváltozik. A fiúk „felnőnek” és kénytelenek szembenézni a világ focin és az első szerelmen túli valóságával. Erre persze ki-ki jelleme és vérmérséklete szerint reagál. Van, aki az IRA tagjaként találja meg a helyét, mint a történet szinte utolsó pillanatáig kiismerhetetlen Thomas, és van - mint például a női főszereplő, Mary - akit az erőszak elborzaszt és eljuttat a majdhogynem bibliai igazság felismeréséig: az erőszak csak újabb erőszakot szül és nem vezet semmi jóra. Mivel e nemes gondolatot a történet hőseinek többsége érzi magáénak, és a két főszereplő (John és Mary) szerelme is beteljesedik, sőt: Johnnak egy patinás angol csapat edzői is szerződést kínálnak, már-már úgy tűnik, a történet konfliktus nélkül marad! Ezt sem a korabeli ír történelem, sem a szerzők nem hagyják annyiban!
Utcai harcok, IRA, rendőrség, barátság, hűség és árulás és bosszú – néhány szó, de a 70-es évek ír történelme és hőseink sorsa mind-mind bennük van.
A helyzetbe végzetesen belefáradt Christine és Frank- a darab főhőseinkhez hasonlóképpen megnyerő szerelmespárja- végleg elhagyják hazájukat és New Yorkba menekülnek. Sok ír fiatal tette ugyanazt akkoriban.. És akik maradtak?
Johnnak annyi a bűne, hogy a rendőrség elől menekülő Thomast kimenekíti a városból, de ezért börtönbe kerül. Cellatársai nem csupán politikai nézeteiket osztják meg vele, azt is megtudja tőlük, hogy Thomas maga volt az, aki - önmagát mentve - feladta őt a rendőrségen. John - most már mint az IRA „belső rendőrségének” tagja -, nem hagyhatja ezt megtorlatlanul. Bosszút kell állnia, még akkor is, ha ezzel mindent fel kell áldoznia, ami szép és fontos az életében: Mary, a néhány hónapos kisfiúk, Sean, és a - futball...
John leszámol Thomassal egy füstös kis ír kocsmában, de kint az utcán valaki őt is lelövi..
Sok évvel később O''Donell Atya ismét új csapatot toboroz a helybéli focirajongó kis srácokból.. A protestáns és katolikus futball-reménységek első edzőmérkőzésén ki másé is lehetne a kezdőrúgás, mit Seané...
Azt mondod tipikus? Igazad van. Tipikus: a korabeli Belfastban, és tipikus ma Jeruzsálemben vagy Bejrútban vagy bárhol, ahol az emberek képesek olyasfajta dolgok miatt egymás torkának esni, mint a vallás, a bőrszín, vagy azért mert nem ugyanarra a pártra szavaztak.. Hogy ez kezd már nagyon-nagyon frissnek és aktuálisnak tűnni? Nos megint igazad van! És ez az állandó aktualitás az, ami miatt ez - az egyébként korántsem fantáziadús történet - nagyszerű. A darab záróképei - igaz már-már a giccset is súrolva -, azt a felemelő jövőképet sugallják, hogy a világ változhat, nem veszett el még semmi, itt az ifjúság és ők mindent jóvátehetnek. A színpad -világítás utolsó fényei egy félúton, a magasban röptében megálló, állóképpé merevedő labdára – Sean kezdőrúgása! - esnek, ezzel egy jó nagy, elgondolkodtató kérdőjelet hagyva a nagyra becsült nézőnek.
Ha a meghatottság utolsó könnyeit letörölted, akkor elmorfondírozhatsz azon, mi minden is kell ahhoz, hogy ez a csapat kölyök - ír, arab, zsidó, bármi - annak lássa a futballt és a világot ami, és ne vérre menő küzdelemnek egy vallás igazságáért vagy az éppen aktuálisan „pellengérre állított” másság (mindegy mi az) pusztításáért:
tolerancia, például.
És ez a végső következtetés az, amiért ezt a darabot egész egyszerűen muszáj megnézni (én kötelező programmá tenném a középiskolások számára)!
Cseppet sem mellékesen Webber - a tőle megszokott igényességű - zenéje teszi a „feladatot” igazán élvezetessé. A mi Közép-kelet-Európa vérgőzös történelmén edzett szívünk és idegrendszerünk számára is csontig ható erejűvé Bródy János dolgozta át a dalszövegeket. Igaz, hogy a bemutató 2005 májusában volt, de a történet ma is nagyon aktuális, még ha nem is ez a darab a legfrissebb a Madách Színház repertoárjában.