Írja meg kivonatát itt!. Rendszeres idokozonkent ujra feltunnek elmult idok nagy muveszei, es idejetmultnak
tekintett mondanivalojuk hirtelen ujra aktualis lesz.Talan meg aktualisabb mint voltak a maguk idejeben. A nagy visszaterok kozott van a francia chanson talan legnagyobb kepiseloje Edith Piaf. Felejthetetlen hangja, halhatatlan dalai olyan altalanos uzenetet hordoznak, melyek aktualisabbak ma mint valaha. Kicsi, torekeny megjelenese, csunyasaga ellenere hihetetlen varazst gyakorolt mindazokra akik ot kozelrol vagy tavolrol ismertek. O volt a szerelem, a fajdalom, a
szomorusag dalnoka, obenne tukrozodtek vissza a mindennapi emberek mindennapi gondjai, tragediai, oromei. Eloadoi stilusa, akarcsak o maga kimeletlenul oszinte volt, mentes mindefele amitastol, ketszinusegtol.Olyan szuksege volt az eneklesre, mint masnak a levegore, olyan szuksege volt arra hogy szeressen es szeressek, mint a napfenyre.Edith Piaf az
antisztar, az volt eleteben is es ma is az. Jelentektelen volt a kulseje, igenytelen a megjelenese, nem volt szuksege csillogasra, luxusra, nagy zenekarra vagy tanckarra. Egy egyszeru fekete ruhaban, ekszerek nelkul, mindossze egy fenysugarral megvilagitva, egy teljes erzelmi vilagot volt kepes csak a hangjaval megjeleniteni. A hirnev es a penz nem boditotta el, ket kezzel szorta szet, akarcsak sajat magat mindenki kozott. Onpusztito eletmodja csak azt hagsulyozza ki meg jobban, mennyire szerette az eletet, az embereket.Nem szukseges erteni a nyelvet, mert Piaf hangjaban minden benne van, a szomorusag, tragikus eleterzes, extatikus eletorom. Csak az kepes ilyen intenziven elni az eletet, aki megjarja az elet poklat es menyorszagat. O megjarta.