Valós történeten alapuló filmről írt a Pszichoszínház megalapítója, Bácskai Júlia pszichológus. A valóság: hatvan évvel ezelőtt, Hollywoodban egy Elizabteh Short nevű színésznőt. A hölgy
nem volt nagy tehetségű dármai színésznő, sőt inkább könnyűvérű, másodrangú színész hírében állt, ám a gyilkosság brutalitása
még a nyomozó rendőröket sem hagyta hidegen. A rejtélyes történetet a média természetszerűleg felkapta (miért
is lett volna ez másképp a negyvenes években, mint ma), különösen a bulvársajtónak volt mondanivalója hosszú hónapokon át. Azonban a brutálisan megcsonkított, torz holttestet még ők sem merték a nyilvánosságnak megmutatni. A rendőség nagy erőkkel nyomozott, a bűntény pontos feltárása azonban nem hozott eredményt. Remélhetőleg a néző nem azzal a céllal ül be a filmet megnézni, hogy a rejtélyek megoldódnak. Nem, a film ezzel adós marad, viszont nyújt helyette sok mást: izgalmakat, kételyeken, amin a néző a film
után is gondolkodhat és
kiváló színészi teljesítményeket. Felhasználja természetesen a korabeli és a később keletkezett pletykákat. Például a színésznőt életében senki nem hívta Fekete Dáliának. A nevet egy akkoriban népszeű film, a Kék
dália után kapta a sajtótól. Feltételezéseken alapul Ms Short szexuális élete, feltételezett prostituáltsága is. A film
magyar vonatkozása a képi világ megjelenítésével függ össze. A magasszintű vágások, a negyvenes évek hangulatának megidézése a magyar származású kiváló szakember, Zsigmond Vilmos keze munkáját dicséri. Kedvcsinálóként állhat még a szereplők közül Scarlett Johanson vagy Hilary Swank neve.
További összefoglalók a következőről Fekete Dália