A Magyar História sorozat "Életrajzok" című sorozatának keretei között jelent meg az újkor egyetlen magyar királynőjének
(nem királynéjának) élettörténete. Az út természetesen trónra kerülésének körülményeit taglalja először. Az örökösödési jog ne engedte meg a nőági öröklést. Először apjának, III. Károlynak biztosíttatnia kellett leánygyermeke számára is a trónt. Végül az ifjú koronás fő meg tudta nyerni a magyarság rokonszenvét. Emberségét a trónon is meg tudta őrizni, erre jó példa, ahogy gyermekei sorsát igyekezett irányítani. Férjét, Lotharingiai Ferencet odaadóan szerette, s 16 gyermeket szült. Miközben uralkodói tekintélyén sem esett csorba, sőt! Elismerően szóltak róla mindvégig férfi uralkodó társai, kortársak és az utókor egyaránt. Egyinégéről elismerően nyilatkoztak azok is, akik nem voltak alattvalói: követek, tudósok. Kiváló tanácsadókkal vette magát körül, tanácsaikat meg is hallgatta, de döntéseit sokszor egyedül, gyakran makacssággal hozta. Megítélése ellentmondásos. Politikájának eredményei azonban magukért beszélnek. A könyv először a királynő és császárnő családját, felmenőit mutatja be. Megtudjuk,
hogy III. Károly nagy erőfeszítéseket tett, hogy külföldön érvényesítse leánya trónöröklését, de őt amgát ne készítette fel az uralkodásra. Majd következett életében a házasság, az itáliai közjáték, s a trónón eltöltött negyven esztendő krónikája: az örökség megvédése, a béke ára, az első
reformok, a családanya, az udvari élet, a színház és a kártyasztal, újabb reformok, a szeretett férj, azaz a császár halála 1765-ben, társuralom fiával Józseffel, végül a búcsú. Mint a sorozat többi kötetét, ezt is irodalom jegyzék, időrendi áttekintés és a képek jegyzéke zárja. Táblázat készült Mária Terézia gyermekeiről.