Uralkodók ragadványnevei a középkorban. Ragadványnevekkel szinte minden falu ellátja földijeit, azonban nemcsak a falusiak
ragasztottak neveket embertársaikra, hanem az
uralkodók is ily néven kerültek be a történelembe Magyarországon és Európa-szerte egyaránt. leggyakoribb természetesen a nagy jelző, elég csak Nagy Katalin cárnőt és a magyar királyt, Nagy Lajost említeni, akiről ritkán mondják, hogy "Anjou" Lajos. Szintén jónéhányan érdemelték ki a
bölcs nevet, például Bölcs Leó vagy Bölcs Jaroszláv. A cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy bármennyire egyedinek is tűnik egy-egy királyunk ragadványneve, nem egyedül viselte neve előtt a jelzőtt sem Vak (II.) Béla, sem Könyves Kálmán. A cikkíró szerint is a legszebb (legalábbis az egyik legszebb) ragadványnevet Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár kapta. A kortársak egyáltalán nem kímélték uralkodóikat a nevek adásakor. Sok név utal a külső tulajdonságra (pl. hosszú lábú, rőtszakállú), de a fogyatékkal élők sem kaptak kegyelmet, így lett neve is annak, aki púpos, sánta vagy akár őrült. A kegyes, a jószívű, a jóságos, vagy az egyszerűen jó, egyetemben az oroszlánszívűvel alattvalóik hízelgésének eredménye. A harc a középkorban kiemelkedő fontosságú, így nem véletlen, hogy uralkodók sora viselte a hódító, bátor, harcos stb. melléknevet. S a kivonatíró kedvenc neve se maradjon titokban: a messzi északon uralkodott egykoron Kékfogú Harald király.