A "szabad" jelző arra utal, hogy a közösségben tevékenykedők kizárólag szabad emberek lehetnek. Ma már ennek a jelzőnek
nincs különösebb jelentősége, hacsak az nem, hogy a beavató szertartások szövegei hangsúlyozzák, a jelölt szabad akaratából kíván belépni. A "kőművesség" arra utal, hogy a szervezet tagjai egyfajta építkezésben vesznek részt: építik, azaz nemesítik önmagukat, és ezen keresztül, a világ jobbátételén fáradoznak. A fogalom azonban a szabadkőművesség hagyomány szerinti eredetére is utal. Ugyanis számos, a mozgalom eredetét magyarázó legenda egyike
szerint, gyökere visszanyúlik a középkori kőfaragó- és építészcéhekig, azaz a katedrálisok építőiig. A kor, amelyben a szabadkőművesség születik, nyomasztó. A történelem menete azt sugallja, a kereszténység nem tud tartósan békét teremteni. A kiábrándultság talaján születő filozófiák, a deizmus és az empirizmus azonban nem adnak megnyugtató választ a gondolkodásában talajtvesztett ember alapvető kérdéseire. Ezt az űrt töltötte be a szabadkőművesség, mely tagjainak igazi, egyenlőségen alapuló testvéri közösséget adott - ahogyan azt egy keresztény közösségnek is kellett volna. Továbbá a belépőtől nem vette el Istent, de nem is erőszakolt rá semmilyen meghatározott istenképet, ami a reformációt követő vallási konfliktusok idején szintén vonzó lehetett. A szabadkőművesség őshazájában, Angliában megfogalmazódott önmeghatározása szerint, olyan testvéri közösség, ahol minden egyes testvér legfőbb célja az erkölcsi és spirituális tökéletesedés, és ezen keresztül az egész emberiség erkölcsi és szellemi fejlődésének segítése közös cselekvéssel, a szeretet szolgálatában. Az ember egyéni fejlődését a szimbólumok és a szertartások segítik. Rengeteg szimbóluma van, rengeteg értelmezési lehetőséggel. Az adott szituáció határozza meg az épp aktuális jelentést. A szimbólumokban összesűrűsödő gondolatok és a precízen kidolgozott beavatási szertartások elsődleges célja az önismeret, ami feltétele az egyén jobbá csiszolásának; továbbá olyan természetfölötti élményt adhatnak, mely a katolikus szertartásoktól még csak számonkérhető lett volna, de az akkorra már elterjedt protestáns istentiszteletektől már nem. 1723-ban lát napvilágot az andrsoni szabadkőműves alkotmány, mely nevét megalkotójáról, Anderson lelkészről kapta. Némi változtatással máig mérvadó. Fontos követelményei a vallás, "amelyben valamennyi ember egyetért" (a későbbiekben ez a Legfőbb Lény, ill. a Világegyetem Nagy Építőmestere megfogalmazásokkal némileg konkretizálódik), a békességszeretet, a politikamentesség. Továbbá az, hogy a közösségbe csak tisztességes és őszinte, szabadnak született, érett és nagykorú, jóhírű férfiak vehetők fel. A szabadkőművesség három fokozata az inas, a legény és a mester fokozatai. Ahogyan a középkori építész céhek is e hierarchia szerint működtek. Az inas feladata, hogy önismerete bővítésével eltávolítson magából minden durvaságot, előítéletet. Így az ő jelképes tárgya a durva, megmunkálatlan kő. A legény, bár egész életén keresztül tovább csiszolja jellemét, már beilleszthető építőelemnek számít, így őt a csiszolt kő jelképezi. A mester
pedig már tervez, ezért az ő munkaeszköze és jelképe a rajztábla. További értelmezés szerint e három fokozat a születés, élet és a halál misztériumába való beavatások. Mivel azonban ezek nem adnak választ a halál utáni lét kérdésére, kialakultak a különböző magas fokok, melyek elfogadottsága nem egységes, hiszen valójában nem tudnak mást, többet adni, mint a már említett három fokozat: csupán újabb lehetőséget ill. ösztönzést az igazabb, tökéletesebb életre. A szabadkőművesség eszmerendszere és gyakorlata nem egységes. Sokat merít a zsidó-keresztény vallásból, a keleti mágiából, az ókori misztériumvallásokból, a rózsakeresztes filozófiából és a kortárs filozófusok gondolataiból. A szabadkőműves(jelölt) leghőbb vágya, hogy behatoljon önmaga és a világ misztériumába, azaz, hogy legyen körülötte ill. benne világosság. Az Ószövetségből vett szavak (...legyen világosság...), el is hangzanak a szertartáson, mikor a jelölt jelképesen megkapja a világosságot, azaz eddig bekötött szeméről leveszik a kötést. De számtalan egyéb bibliai motívum vagy bibliai indíttatású legenda is bekerült ill. született a szabadkőművességbe(n). Újszövetségi hatást mutat a beavatási szertartásnak az a részlete, amikor a jelöltnek magának kell a szentély ajtaján kopogni, annak érzékeltetésére, hogy aki kopogtat, az bebocsátást nyer. "Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak." (Mt 7.8). A szabadkőműves jelképek közt pedig más értelemmel bár, de megtaláljuk a sugaras háromszöget, benne a szemmel, mely a barokk kortól a katolikus templomoknak is gyakori díszítő jelképe, további eredete pedig a keleti mágia. A lángnyelvekbe foglalt öt ágú csillag szintén a keleti mágiából ered. Az ókori misztériumvallásokat a fekete falú, úgynevezett előkészületi szoba idézi, ahol az egyes fokozatokba való beavatás előtt néz szembe a halállal és az újjászületéssel a jelölt. Rózsakeresztes örökség a misztikus gondolatokban és a szimbólumokban található. A kortárs filozófusok közül John Tolandet és Matthew Tindalt emelhetjük ki. John Toland, aki a szabadgondolkodók előfutárának tekinthető, úgy véli, két féle vallás van, az egyik a nagyközönségnek szánt exoterikus, a másik a beavatottaknak szánt ezoterikus észvallás, melynek lényege az igazság, szabadság, egészség. És bár a szabadkőművesség nem vallás, gyakorlatára jellemző (és ezt az esküszövegek is megerősítik) az elzárkózás, valamint célja az igazság keresése, a szabadság fontossága pedig már nevéből is kitűnik. Toland szerint az igazság alapja a vallási és társadalmi előítélet-mentesség. Ez szintén jellemző a szabadkőműves mozgalomra, hiszen tagjai lehetnek bármely vallásúak, a lényeg csupán annyi, hogy higgyenek egy Legfelsőbb Lényben, a Világmindenség Nagy Építőmesterében. A társadalmi előítélet-mentesség pedig abban nyilvánul meg, hogy a közösségi összejöveteleken mindenki egyenlő, a társadalmi, vagyoni különbségek nem számítanak. Ugyanígy hatással van az angol szabadkőműves gondolkodásra Matthew Tindal, aki szerint egyetlen természetes vallás van, melynek az egyes, konkrét vallások csak alkalmazásai az adott kultúrához. Ennek a természetes vallásnak örök igazságai a szeretet, a jóakarat és az együttérzés. A szabadkőművességben ugyanez a "vallási minimum" jelenik meg.