Őseink vándorlásuk folyamán a VII.
század közepére értek a Don vidékére, Levédiába. Itt a magyarság
az eddigitől gyökeresen eltérő környezetbe került. A terület a virágzó Kazár Birodalom fennhatósága alá tartozott. A kazár kagán egy fejedelmet bízott meg a
magyarok vezetésével, ez volt a kende. A valóságos hatalmat a nép vezető rétegéből kiválasztott Gyula tartotta kézben. Az akkori Kelet-Európa legfejlettebb államának hatása átalakítólag hatott a nomád állattartó magyarokra, és az állandó megtelepedés felé szorította őket. Hosszabb ott tartózkodásuk alatt őseink egyre inkább művelték az ekés földművelést, a fejlődött állattartást és a kertgazdálkodást. A IX. század elején belháború rázta meg a Kazár Birodalmat. A magyarok a központi hatalom ellen foglaltak állást, így a kazár-
magyar viszony megromlott. A magyarság biztonsági okokból 840-850 körül nyugatabbra húzódott. Így került a Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyó vidékére, az Etelközbe. Az új szálláshelyen csökkent a földművelés és növekedett a legeltető állattartás szerepe. A törzsek a lemondott Levedi helyett új főfejedelmet választottak, Álmos személyében. A függetlenség megteremtése után a fejedelem erős hatalmat épített ki, szövetséget kötött a többi törzzsel. 862-tol őseink egyre többször jártak Nyugaton, így módjuk volt a Kárpát-medencét mind földrajzi, mind politikai szempontból alaposan megismerni. A 890-es években a magyarok valószínűleg tudatosan készültek a Kárpát-medence megszállására. 892-
ben a magyarok a keleti frankokkal szövetkezve pusztították Szvatopluk morva birodalmát. 894-ben Bizánc szövetségében megtámadták a bolgárokat. Még ugyanebben az évben Szvatopluk fejedelem hívására ismét a Kárpát-medencébe mentek a magyarok, a keleti frankok birodalmát, a Dunántúlt pusztították. A dunántúli hadjárat idején meghalt a morva fejedelem és a magyar hadak nem tértek vissza az Etelközbe. A fősereg a hagyomány szerint Álmos fiának, Árpádnak az irányításával legkésőbb 895 tavaszán nyomult be a Vereckei-hágón az Alföldre. Az ország katonai birtokba vételét követnie kellett volna a még az Etelközben maradt magyarság átköltözésének. Ezt azonban tragikus események zavarták meg: a bosszúszomjas bolgárok a besenyőkkel szövetkeze rátámadtak az etelközi magyarságra. Így ok csak nagy veszteségek árán, menekülve juthattak át a Délkeleti-Kárpátok hágóin a Kárpát-medencébe. Valószínűleg maradt velük katonai védelem
is az Etelközben, mivel el tudták kerülni a teljes vereséget. A besenyőktől és a bolgároktól el szenvedett vereség tisztségébe és életébe került a főfejedelemnek, Álmosnak. A honfoglalás után a Kárpát-medencében 600 ezer ember élt, ennek a kétharmada volt magyar anyanyelvű. Vagy legalább 400 ezer magyar jött be a honfoglalással, vagy
már éltek itt magyar anyanyelvűek. Az utóbbi László Gyula kettos honfoglalás elméletét látszik igazolni, miszerint 670 körül már bejött egy magyar törzs a Kárpát-medencébe. Ezt igazolja az avarok nagyon kis száma is, mivel azok közben elmagyarosodhattak. A megtelepedést eroskezu, tudatos politikai hatalom irányította. A vezető valószínűleg Kurszán kündü volt. A hadak vezére pedig Árpád Gyula volt. Később - 904-ben, Kurszán halála után - Árpád lett a nagyfejedelem. A törzsfok egy-egy ország rész urai voltak. A törzsi keretek már erősen bomlottak. A magyar társadalom a honfoglalás után már lényegében osztálytársadalom volt. Alapsejtje a nagycsalád, amely több családból állt. A X. századi magyar társadalmat a személyi függés tartotta össze. A csúcsán a fejedelem állott, alatta az úrnak tisztelt törzsfok és a bőnek nevezett nemzetségfok. Alul a szabad köznépi falvak lakossága és a szolganépek, az ínek voltak. Már a kazár birodalom területén is voltak elődeink között letelepült földművelők és állattenyésztők, természetes tehát, hogy a honfoglalás után a lakosság mind nagyobb része ilyen életmódot folytatott. A ridegen tartható lovak, juhok mellett a marhatenyésztés túlsúlyba került, de magas volt a sertések száma is. Az ipar is kiterjedt:voltak már vasverő és fazekasmuhelyek, sőt szövőházak is. Kialakult a vaskohászat és a fémművesség. Őseink kiterjedt kereskedelmet is folytattak. Vallásuk a sámánizmus volt, amely átmenet az egyistenhit felé. Művészetük egységes, fejlett volt. A magyar művészek számos perzsa, mohamedán és bizánci elemet vettek át. Ezekből a motívumokból meg vallási képzeteik ábrázolásából alakították ki páratlan muvészeti stílusukat.A kalandozások 43 hadjáratott öleltek fel. A kalandozásokban főleg a határmenti települések vettek részt.Portyázásaik nyugati és déli irányban a Pireneus-félszigetig, illetve Bizáncig óriási területet érintettek.Elsődleges céljuk a zsákmányszerzés volt. A kalandozás első évtizedeit siker koronázta. Ennek egyik oka az újHarcmodor volt. A X. század elso felében a feudális rend már minden területet be hálózott. A védelem érdekében várakat építettek, növelték a seregek létszámát, fokozták a páncélzat erejét. Néhány évtized alattKiismerték a magyarok harcmodorát és összefogtak a magyar seregek ellen. Így következett be a magyar sereg első veresége 933-ban Merseburgnál, végül a döntő vereség 955-ben volt. Tizenöt éven keresztül még a Balkán felé folytattak hadjáratokat.A X. század folyamán a fejedelmi család fokozatosan növelte pozícióit az országban. Egyes törzsfok szintén igyekeztek befolyásukat növelni. A X. század második felére Erdélyben a gyula, a Dunántúlon pedig a horka váltegyre függetlenebbé. A X. század a gazdaság fejlődésének a kora volt, a termelomunka egyre eredményesebbé vált.972-ben Géza lett a fejedelem, hazánk elég súlyos helyzetben volt. Megnőttek a belső ellentétek. I. Ottó vezetésével megalakult a Német-római császárság, ami ütőképes nehézlovasságával kelet felé terjeszkedett.Géza átlátta a helyzetet éppen ezért a németekkel való békére törekedett. 973-ban követeket küldött a császárhoz és lemondott az ausztriai és morvaországi területekrol. Géza több szomszéddal is békés jó viszonyt keresett. Erdélyt már házasságával megszerezte, amikor Saroltát elvette feleségül. A Dunántúlon leverte az ellenálló nemzetségfoket és a legfontosabb pontokat katonai erővel megszállta. Kereszténység felvétele (997- ig.)Géza utódja István (Vajk) lett. Neki először a nyílt lázadásokkal kellett leszámolnia. Koppányt fegyveres eovel leverte és birtokait elkobozta. Később az erdélyi Gyulát, majd a Temesvidék urát, Ajtonyt győzte le. 1000-ben koronáztatta meg magát, koronát kért a pápától. A törzsszövetség, illetve a fejedelemség helyét a feudális királyság váltotta fel. Megalakúltak a királyi vármegyék.
További összefoglalók a következőről A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás. Az államalapítás(István, Géza)