1941 derekán Sztálin a németekkel
kötött paktum felrúgására készül.
Az elfoglalt lengyel területek határán
csapatösszevonásokat rendelt el. Tudván, hogy a németekkel a béke sokáig
nem tartható, úgy dönt, hogy 1942 tavaszán támadást indít Németország ellen.
Figyelmen kívül hagyja azokat a jelentéseket, melyek a német
csapatok helyzetére és terveire vonatkoz-nak, csak a saját elképzelései végrehajtását
erőlteti. A korábbi tisztogatások során a tábornoki kar színe-javát
kivégeztette, a megmaradt vezetői állomány java sem emberileg, sem szakma-ilag
nem éri el a kívánt szintet. Kézi vezérléssel működik minden, minden hatalom és
döntés a vezér, Sztálin kezében van.
Megrendítő csapásként éri a németek támadása 1941 június 22-én az
oroszokat. A csapatok zöme az összevonás állapotában van, támadásra, és nem
védelemre készülnek, az utánpótlás-vonalak nincsenek kiépítve, a határra
telepített repülőgépek védtelenek. A rendelkezésre álló haditechnika elavult,
ami alkalmassá tehetné a válaszcsapást, pl. a Katyusák, azok gyártását nem
engedélyezik. Sztálin fő tanácsadói a fehérek elleni harcokban hírnevet
szerzett Bugyonnij, Vorosilov és Kulik, akik idegenkednek a modern technikától.
Az új generációt Zsukov és Saposnyikov képviselte, akiknek volt bátorságuk néha
Sztálin ellenében
is döntéseket hozni.
A német csapatok 10 nap alatt Oroszország európai területének közel
1/3-át elfoglalták. Az egységes irányítás nélkül maradt hadsereg sorra adta fel
az általa védett területet. A vezér kép-telen volt feldolgozni a történteket,
döntésképtelenné vált. Egyedül Zsukov intézkedéseinek köszönhető, hogy a
zűrzavaros helyzet 10 nap után annyira rendeződött, hogy a megmaradt csapatok
egységes védelmi frontokká tudtak rendeződni. Ennek persze ára volt: Ukrajna,
Belorusszija és a balti államok elvesztése, milliós emberveszteség, és óriási
haditechnikai veszteség, de ez által Moszkva határában meg lehetett állítani a
német támadást. Döntő ténye-ző volt ez. A történelem során az oroszokat csak a
nyári időben lehetett megverni, télen még senki nem tudta legyőzni őket. Erre
készült Zsukov is, és a taktikája bevált.
Sztálin 10 napon keresztül képtelen volt elhinni a történteket. Mélyen
felháborította Hitler szószegése, holott ő is ugyanarra készült. Közvetlen
munkatársai féltek tőle, nem mertek ellentmondani neki. A régi reflexek
működtek, még a német támadást követően is sorra végeztette ki a tábornokokat.
Berija, a belügy vezetőjeként csődöt mondott: a beszivárgó német diverzánsok a
telefon és távíró vonalak tönkre tételével megbénították a katonai veze-tők
közti kommunikációt. Csapatok tucatjai maradtak eligazítás nélkül. Egyedüli
eredmény, hogy a megszállás előtt rengeteg technikai eszközt tudtak a
hátországba átmenteni.
1941 július 3-án döntő fordulat történt. Sztálin túltette magát a
támadás okozta sokkon, és végre személyesen szólt az orosz néphez. „Fivéreihez
és nővéreihez ” szólt. És ennyi elég volt ahhoz, hogy a nemzet egysége helyre
álljon. Emberként és nem az addig rettegett félistenként
jelent meg alattvalói előtt.
Zseniális alakítás volt.
Sztálin hibája sok millió ember életébe került. Egy év kellett ahhoz, hogy
Sztálingrádnál a németek az első komoly vereséget elszenvedjék, és a
defenzivából támadásba menjen át a szovjet hadsereg. De ez nem a vezér, hanem
azoknak a tábornokoknak az érdeme, akik meg-tanították a modern hadviselésre a
seregeket, akik tudták a modern haditechnikát alkalmazni, akik életüket sokszor
kockára téve mertek Sztálinnak ellent mondani. Ajánlom mindenkinek akit érdekelnek a II.
világháború és a szovjet rezsim kulisszatitkai. Korrekt, érdekfeszítő olvasmány.
További ismertetés a következőről Sztálin baklövése