Egyed Ákos új könyve, A székelyek
rövid története a megtelepedéstől 1918-ig a tőle megszokott hatalmas tárgy- és
tényismeret birtokában, szintézisteremtő adottságokkal felvértezetten, egyszerű,
világos és érthető nyelvezettel olyan háromszáz és egynéhány oldalas
tanulmánykötet, amely az olvasmányélményt és az információigényt hatásosan
hozza össze. A könyv a csíkszeredai Pallas-Akadémia négyszázadik kiadványa. A
megjelenés időpontja is remekül időzített, a székelyföldi autonómiaigény
megfogalmazása olyan
történelmi támasztékot és annyi támpontot, meggyőző érvet
kínál, hogy nyomós és meggyőző érvként erősítheti a területi és kulturális
autonómiáért folyó küzdelmet. Ez teszi, hogy a könyv jelentősége és hasznossága
olyan dimenziókat kap, amely nem csupán székely vagy székelyföldi ,,magánügy”,
táji, régióbéli érdekeltség?, hanem összmagyar érdek, mert aki ebbe a könyvbe
belelapoz, légyen bár a kommunista éra magyarságba sulykolt téveszméinek a rabja,
vagy legyen egyszerűen műveletlen, az is elszégyelli magát a kötet elolvasása
után, ha valaki a szellemileg is megcsonkított országban lerománozza a
székelyföldieket. Érdemes lenne felfigyelni arra is, hogy
székelyföld európai
viszonylatban is nem jelent-e az autonóm életre, önrendelkezésre olyan
históriai mintát, amely más népek együvé tartozásának tudatát is erősítené a
mindent el- és egybemosó globalizációs kihívások közepette.
Egyed Ákos könyve olyan, általa vázlatnak nevezett székelység- és
Székelyföld-történeti szintézis, amely nem hiányozhat az erdélyi magyar és a
magyarság iránt érdeklődő értelmiség könyvespolcáról sem, s ajánlatos lenne,
hogy ajánlott olvasmányként belekerüljön a Kárpát-medence magyar iskolásainak
repertóriumába.
További ismertetés a következőről A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig