A harcos elszántság, a hit, a gyötrelmek felvállalása a
háború hirdette célokért, csupa olyasmi, amit ma nehezen tudunk elfogadni
olykor akár érteni is. Pedig a háborús múlt jelenvalósága nagyon is egyértelmű; elég, ha a térképre pillantunk, vagy a köztereinken a húszas évektől elszaporodó hősi emlékművek valamelyikére. A jelen kötet kínálta megközelítések az erőszak, a reprezentációk és agyász megnyilvánulásainak értelmezése révén mutatis mutandis a magyar példára is gond nélkül alkalmazhatók. Az
újraírt háború ugyanis nem hadtörténeti munka. Megismerteti és összegzi a háborúkutatás új eredményeit, miközben újragondolja a 20. század e kiemelten fontos eseményét. A kötet igen sokféle forrást használ; a háborútörténetek igazoló beszédei helyett a szerzők a kortársak indíttatásaira kíváncsiak. A kulturális antropológiától ösztönözve 1914 emberei felé fordulnak, tudván, hogy a történész számára nem a felejtés a legfőbb rossz, hanem az automatizmus.