Ha meggonduljuk, hogy ki volt Szt.István, hogy nomád és
harcos fajból, lovas, nyilas, kardos törzsből, Európa
verő hún vérből származott és még ebből a hősi családból is kimagaslott. Megértjük, hogy első tekintetre jobban hasonlíthatott Árpádhoz és Vérbulcsúhoz, mint a későbbi középkor szentjeihez, magyarság szükségképp valami ilyent egy második Árpádot látott benne. Mintha csak az Attila leírásokat hallanánk, amikor Hartvik legendájában olvassuk, hogy milyen komoly, komor, higadt vérmérsékletű ember volt. Legendák szerint szeretett vadászni. Fiához intézett
"Intelmeiben" írja, hogy életének legnagyobb részét "fáradságos harcokban és sokféle nemzetek ellen való háborúban töltötte." Mindzekből harcos férfiú, bátor hadvezér áll előttünk Attila utóda, Árpád unokája. Történelmi adatokból ismerjük diadalait. Magunk előtt látjuk, amint 1030-ban hadserege élén vonul be a meghódított Bécsbe. Egyszer 60 bessenyő, akik békés bebocsátást kértek az országba, rablótámadásnak estek áldozatul. István pillanatnyi habozás nélkül kivégezteti a vendégjog megsértőit. Amikor felkelnek műve ellen nem habozik kardhoz nyulni. Koppányok ellen nem tétovázik háborúba indulni. Véghez visszi, amit akar a nagy szent művet, ha karddal is, vérrel is, ha boldogsága árán is. Ez a kemény, vítéz, harcos Árpád alakja megnemesedik Istvánban. Azokból a lendületes vonásokból, amelyeket a legenda feljegyzett róla világosan kitűnik belőle, hogy a bűnösökhöz könyörtelen volt, de a megtérőkhöz gyengéd. Thietmár püspök szerint a legyőzöttekhez, senki sem volt kegyelmesebb, mint Szt.István. Lovagiasságnak, olyan jeleit adja, amelyek szokatlanok, abban a korban. Amikor anyai nagybátyja Prokuj felkel ellene és a lengyel betörő sereghez pártol kiveri az országból, de válságdíj nélkül utána küldi feleségét, ami hallatlan dolog abban az időben. Nem bántja a levert lázadó Ajtony asszonyait sem, amikor a merénylő a halálos ágyán támadt rá, töredelmes vallomást tesz, az összeesküvést megsemmisíti, de a bűnbánóknak megkegyelmez. Nemcsak hatalmának és dicsőségének, hanem jóságának hire is közismert lehetett világszerte. Kázmér az elüzőtt lengyel király, később két számüzött angol herceg Szent István király udvarában keres és talál menedéket. Mindezek a vonások, már nemcsak Árpád fejedelmet mutatják, hanem a lelke mélyéig keresztény, szent középkori királyt. Már fiatal korában, amikor leány kérni megy Németországba, azt írja róla egy belga krónikás, hogy "igazán katolikus ifjú volt." A krónika azt mondja róla, hogy "mindenkinél keresztényebb volt."