A bárca eredetileg olyan pénz értékű jegy, amelyet különböző intézményekben (gyárak, üzemek, közlekedési társaságok, vállalatok
stb.) készpénz helyett illetve pénzszűke, pl. háború esetén váltópénz helyett, annak pótlására használtak. Értékjegy, kötelezvény, bón, ideiglenes nyugta - adott esetben bármelyik lehet. A könyv szerzői is fontosnak érezték a fogalom tisztázását, bár a kiadvány elsősorban a numizmatikával foglalkozóknak, a gyűjtőknek készült. Erre abban a körben azért van szükség, mert a bárca nem egy zárt fogalom, tisztázandó mi sorolható a kategóriába, mi nem. Nem annyira a tipologizáláson van a hangsúly, sokkal inkább az egyes darabok bemutatásán. Első látszatra a cím egy igen szűk olvasóréteg érdeklődésére tarthat számon, hiszen a bárcagyűjtők tábora nem mondható túl népesnek. Még a numizmatikával foglalkozók közül is csak egy kis százalék érdeklődik mélyebb szinten a bárcák iránt, mivel az nem tartozik a szűkebb értelemben vett
numizmatika körébe.
A bárcák sokasága - a kifizetett kutyadót jelző ebbárcákat leszámítva - a közlekedés és a vásárok világában született. Leggyakoribbak a hídvámbárcák, alagútbárcák, kövezetvámjegyek, sorompóbárcák. A bevezető szerzője itt utal arra, hogy ennek továbbélése ma például az autópályamatrica, de tágabb értelemben a telefonkártyákat, illetve telefonérméket is idesorolja. A közlekedés és a telekommunikáció rokon területek, napjainkban ez utóbbi egyre nagyobb teret hódít. A régi bárcák és mai utódaik közös jellemzője, hogy használatukat rendeletek szabályozzák, amelyek gyakran változnak is. A XIX. században a bárcákból befolyt jövedelmet az adott terület fenntartására, fejlesztésére kellett fordítani, például az utak, a hidak karbantartására.
A témául válaszott terület
Temesvár, a város és környéke a törökök kiűzése után indult gyors fejlődésnek. Élénk, nemzetközi viszonylatban is fontos kereskedelme miatt a közlekedés kiemelt szerepet játszott. Lakossága mindig vegyes volt, a tárgyalt időszakban német, magyar, román, szerb, szlovák, ukrán, cseh, horvát, bolgár és cigány lakosságot mondhatott magáénak. A bemutatott bárcák német nyelvűek, ahogy a lakosság nagyobb százaléka is.
A katalógus az alábbi témákra tagolódik: útvám, hídvám, követzetvám, helypénz, vásárpénz. Az utolsó egység papírkülönlegességeket mutat be, temesvári emlékjegyeket a közelmúltből. A katalógus közli az egyes darabok pontos leírását színhű fotókkal. A kiadvány ajánlott irodalom jegyzékével zárul.