Róma püspökei
nem csak a nyugati kereszténység vallási vezetői voltak, hanem Közép Itália urai is. Igyekeztek féken tartani a nyughatatlan nemességet valamint ujjabb területekkel gazdagitani
az egyházakat . Miután a pápaság átvészelte az avignini fogságot
és a
nagy egyházszakadást, a
reneszánsz pápák merész politikai vágyakat dédelgettek, tékozlóan költekeztek , és olykor botrányos magánéletükkel hívták fel magukra a figyelmet. A megrögzött világias életmódra a legkirivobb példát a Borgia családból származó VI. Sándor (1492-1503) mutatta de nem
volt harciasabb pápa II. Gyulánál (1503-1513), sem pompakedvelőbb müvészetbarát a Medici X. Leónál (1513-1521). Számos reneszánsz festőt felkarolt.Az ötödik itáliai hatalom a Nápolyi Királyság volt, amely csaknem egész Dél -Itáliát elfoglalja. Birtoklásáért hosszú időn át vetélkedett egymással két uralkodócsalád: a spanyol Aragóniai és a francia Anjou -ház.
További összefoglalók a következőről Nagy hatalmú pápák