Korai
polgári filozófia
Történelmi körülmények A 17. század fordulópont az emberiség történetében. Ez a század az újkor nyitánya, a feudalizmus rendszerének első átfogó, megoldhatatlan válsága, visszafordíthatatlan veresége, az angol forradalomgyőzelme, a tőkés társadalmi--gazdasági alapok
kialakulása.
A 17. századra megváltozik Európa vallási térképe, hiszen a német fejedelemségekben, Angliában, az északi államokban, Németalföldön, Magyarországon teret hódít a reformáció. A vallási küzdelmek hatalmi, politikai harcokká fajulnak, amelyeknek a tetőpontja a 30 éves háború volt.
Ennek az időszaknak egyik leglényegesebb problémája a nemzetek kialakulása, amely Angliában és Franciaországban már a 17. században közel áll a befejeződéshez. Erősödik a nemzeti öntudat, megizmosodnak a nemzeti nyelvek.
új szemlélet kialakulása A 17. századra új világszemlélet bontakozott ki, új tudományok és tudományos eredmények születtek. Mindez az egyház és az új tudományok konfliktusát és összeütközését váltotta ki.
A filozófia uralkodó irányzatai:
-
empirizmus,
-
racionalizmus,
- szkepticizmus.
Az
empirizmus (empíria = tapasztalat) szerint az ismeret a tapasztalásból ered. A tudomány kiindulópontja a megfigyelés és a kísérlet, amelynek segítségével általánosabb fogalmakhoz és elvekhez juthatunk. az ismeretek nem léphetik át a tapasztalás körét, s a tapasztaláson túllévő fogalmakra vonatkozó ismeretet nem nyújthatnak. Az empirizmus elveti a velünk született fogalmakat és tételeket. Az az álláspont, amely a megismerést az érzéki észlelésbe vezeti vissza, a szenzualizmus. Empirista felfogású a sztoicizmus és az epikurizmus.
A
racionalizmus (racionalizmus =ésszerű, rátió = értelem) kiindulópontja, hogy a megismerés forrása a gondolkodás, a tudás alapja az ész.
A
szepticizmus tagadja az objektív igazság megismerhetőségét. Felfogása szerint az igazság egyedül a megismeréstől függ, tehát egyéni és csak meghatározott időben és helyen érvényes.
További összefoglalók a következőről Korai polgári filozófia