DAVID HUME (1711-1776)
Az újkori szepticizmus megalapozója. Skót filozófus, aki pszichológiával, közgazdaságtannal
és történelemmel foglalkozott.
Művei:
- Értekezés az emberi természetről
- Vizsgálódás az emberi értelemről
Az emberi elme mivoltát, értelmét, a gondolkodást teszi a kutatásai tárgyává. Azt mondja, hogy az ismereteknek, érzeteinknek, képzeteinknek a forrása a tapasztalat, ugyanakkor számunkra csak az adott, ami a tudatunkban szerepel. A tudatnak nincsenek tapasztalatai a tárgyak és a képzetek kapcsolatára, a kapcsolatnak nincs észbeli alapja, ezért semmilyen módon nem lehet bizonyítani a külső világ létezését.
Az emberi tudatnak két fajtáját különbözteti meg:
1.
Benyomások (impressziók): nem a külvilág tárgyai, nem az emberi elme hozza létre, hanem megismerhetetlen okok.
2. Ideák, képzetek, eszmék: a benyomások emlékképei.
Minden képzet, idea visszavezethető az impresszióra. A valóság tehát nem más, mint benyomások összessége.
Az eszmetársítás törvényeiből vezeti le a különböző tudományokat, a tudományok fő típusai:
1. Hasonlóságon
alapuló: a matematika
2. Érintkezésen alapuló: a leíró tudományok
3. Oksági kapcsolaton alapuló magyarázó: a természettudományok, a metafizika.
Etikája Az ember elsősorban cselekvésre és nem elmélkedésre született. Az erkölcsi jelenségek érzelmi eredetűek, az erkölcs alapját tehát az érzelmek alkotják. Az erkölcsi érték mérői az elemi érzelmek, a gyönyör és a fájdalom. Mindaz, ami gyönyört okoz jó, ami fájdalmat, az rossz.