Természetimádat
- Csaknem
egy évezreden át a nyugati civilizáció leginkább a kereszténységből merítette alkotóerejét.
- 1725 táján hirtelen alábbhanyatlott ez a hatóerő, s az értelmiségi társadalomból gyakorlatilag el is tűnt.
- A helyén légüres tér maradt.
- Az emberek nem boldogultak egy rajtuk kívüli erőben vetett hit nélkül, s egy évszázadon keresztül főzögették össze az
új hitet, amely sokkal gazdagította a civilizációnkat: megalkották a természet istenségébe vetett hitet. (A természet szónak állítólag 52 féle jelentése van.)
- Az isteni erő megnyilvánulásai azonban, amelyek átvették a keresztény hit szerepét, olyan manifesztációk voltak, amelyek a látható világ nem emberalkotta jelenségei, az érzékeinkkel észlelhető természeti jelenségeket jelenti.
- Az emberi gondolkodásnak ezen az új csapásán Anglia tette meg az első lépéseket. A Hit Korának romjai részévé váltak a természetnek – pontosabban, az érzelem
és az emlékezet révén bevezették az embert a természetbe. A romok segítettek előidézni azt a sajátos lelkiállapotot, azt a gyöngéd mélabút, amely a korai 18. században rendre megelőzte a természeti szépségek élvezetét.
- William Collins neve kevéssé ismert a kontinensen. Ez áll valamennyi 18. századi angol természetlírikusa, még James Thomsonra is, aki a maga idejében a leghíresebb költő
volt Európában. Mindaz, ami igazán nagyot tágított látókörünkön, általában egy-egy magányos géniuszra vezethető vissza. Nem így a természet kiváltotta érzelmek. Ezek először jelentéktelen költők, provinciális festők, sőt múló divatok révén hallattak magukról.
- Az 1760-as évek táján, a mélabús kis költők és festői kertek angol nyitánya szíven ütött egy valódi lángészt: Jean-Jacques Rousseau-t.
- Noha természetszeretetét nagyrészt Angliától kapta, ez az érzése a svájci alpesi tavak partján érett valamiféle misztikus élményfélévé.
- Amikor Pieter Breughel (Brojghel) 1552-ben Antwerpenből Rómába utazott, rajzokat, vázlatokat készített az Alpokról, s ezekben több van puszta topográfiai érdeklődésnél; később erőteljes hatással alkalmazta is őket festményein.
- Az alpesi poézis majd csak Byronnál és Turnernél kapja meg valódi kifejeződését, de a 18. század derekán már sokan felfedezték a svájci tavak varázsát, s élvezték ezt a kis varázst a maguk kis kényelmes, dilettáns módján.
- Rousseau, emberként bármilyen hibái voltak is, valóban lángész volt: mindenkorok egyik legeredetibb gondolkodója, páratlan prózaművek szerzője.
- Magánykedvelő, gyanakvó természetének megvoltak az előnyei: ezek tették kívülállóvá, fenntartás nélkül kimondta, amit gondolt. Következésképp, elkeseredetten üldözték.
- Élete jó fele azzal telt,
hogy egyik országból a másikba menekült.
- A Bieli tó szigetén olyan meghatározó erejű élményben volt része, amely, mondhatni, forradalmasította az emberi érzelemvilágot.
- Érzek, tehát vagyok. Különös felfedezés, az Ész Korának kellős közepén.
- Azonban néhány évvel korábban egy skót filozófus, Hume logikai eszközökkel jutott ugyanerre a végkövetkeztetésre. Az időzített intellektuális bomba, hatással volt a 18. századra, s beépült az érzékenység új kultuszába.
- Rousseau tételét, mely szerint a természet szép és ártatlan, a virágokról és a fákról kiterjesztették az emberre is.
- Maga Rousseau is erényesnek hitte a természetes embert.
- A nézet részint az Aranykor ősi mítoszából, s részint az európai társadalmak romlottsága miatt érzett szégyenből táplálkozott. Ez utóbbi érzést Montaigne fejezte ki a legmarkánsabban a „Kannibálokról” című esszéje utolsó, felejthetetlen lapjain.
- Rousseau azonban életfilozófiájává tágította a gondolatot az „Értekezés az emberek közötti egyenlőség eredetéről és okairól” című munkájában.
- A természetes ember felsőbbrendűségébe vetett hit lett az elkövetkezendő fél évszázad egyik fő mozgatórugója; az elmélet, alig húsz évvel azután, hogy Rousseau közzé tette, mintha tényszerűen beigazolódott volna.
- Noha, a természetimádatnak megvoltak a veszélyei, az új vallás prófétái őszinte, sőt jámbor emberek voltak, s minden törekvésük csak arra irányult, hogy bizonyítsák: istennőjük tiszteletre méltó, sőt erkölcsös.
- A természetet az igazsághoz közelítették.
- Ebben Goethe volt messze a legnagyobb ember.
- Minden ítéletét a természetre való hivatkozással szentesíti.
- Nem a dolgok külső formáit, hanem a működésüket értette rajta, háborítatlan körülmények között.
- Minden élőlényt úgy fogott fel, mint ami az adaptáció végtelenül hosszú folyamatában törekszik a kiteljesedésre.
- Hitt a növények és állatok fokozatos civilizálódásában. Ez a nézet vezetett később Darwinhoz és az evolúcióelmélethez.
- Wordsworth ifjúkorában Franciaországba ment, részt vett a francia forradalomban, kis híja volt, hogy fejét nem vették a szeptemberi vérfürdő idején.
- Úgy tért vissza Angliába, hogy megcsömörlött a forradalom politikai vonatkozásaitól, noha eszméit továbbra is magáénak vallotta; s hozzáfogott, hogy versbe szedje a szegények szenvedéseit, ahogy előtte még senki.
- Mélyen megrendítette az emberi embertelenség.
- Ráeszmélt, hogy csak a természetben való teljes feloldódás gyógyíthatja meg a lelkét.
- Rousseau, „A magányos sétáló álmodozásai”-nak szerzője megírta a „Társadalmi szerződést”, a forradalom evangéliumát.
- Azért kell hangsúlyoznom ezt, mert a jogfosztottak és az elnyomottak iránti rokonszenv, irányuljon állatra vagy emberre, szükségszerű velejárója volt a természetimádatnak.
- Az új vallás hierarchiaellenes volt; új értékrendet állított fel, amelyet Wordsworth hite szerint inkább az egészséges ösztönökön, s nem a műveltségen alapult. A
- zért választotta Wordsworth az emberek helyett a természetet, mert az életében újra megjelent a húga, Dorothy. Wordsworth, mint Byron is, fülig szerelmes lett tulajdon húgába. Az elkerülhetetlen tilalom tragédiának bizonyult mindkettejük számára. Wordsworth lassan elveszítette ihletét, Dorothy p
További összefoglalók a következőről KENNETH CLARK: Természetimádat