Történelem és eszkatológia

Rudolf Bultmann: Tצrtיnelem יs eszkatolףgia
A tצrtיnelemfilozףfia kיsץi gyermeke a filozףfiבnak, akבrcsak az
esztיtika, csupבn azיrt, mert nem בltalבnosםthatף, a tצrtיnיsek
egyediek, יs egyszeriek. Maga a tצrt.-filozףfia kifejezיs Voltaire-tץl
szבrmazik.
Bultmann kצzיrthetץ fogalmazבsban kצzelםti meg az eszkatolףgia
kיrdיsיt, יs a tצrtיnelem problיmבit. ײnmagבban a tצrtיnelem יrtelmיnek
faggatבsa, יrtelmezיse a Krisztus elץtti korban, יs az eszkatolףgia
megkצzelםtיse mבs filozףfusok szemיvel, egיszen megnyugtatף. A
szekularizבciףs tיzis, vagyis a tצrtיnelem azon megkצzelםtיse, hogy
tצrt.-teolףgiבbףl nצvekedve ki tart egy irבnyba, az eszkatolףgikus vיg
felי, יrtelmet nyer. A kצvetkeztetיs vilבgos, יs a tצrtיnelem alapvetץ
termיszetיbץl indul ki. Ez a tulajdonsבg pedig az, hogy a tצrtיnelmi
esemיnyek csak akkor nyernek valamilyen יrtelmet, ha lezבrultak, csak
akkor tudjuk megvizsgבlni יs elemezni ץket, ha a mתltban vannak, םgy az
ember nem helyezhetץ a tצrtיnelmen kםvlre, יs nem tud jצvץbelבtni, יs
eszkatolףgiבra, vagyis a vיgre apellבlni. Nagyon fontos eleme a
kצnyvnek az a mבr megtalבlt felismerיs, hogy az ember cselekedeteinek
kצvetkezmיnyei gyakran tתlnץnek a cיlon, יs olyan esemיnyeket is
magukkal hoznak, amelyeket nem szבndיkolt. Ebbץl vilבgosan lבtszik,
hogy a szבndיk יs a valףsבg kצzצtt hatalmas szakadיk tבtong, amit ha
belegondolunk magunk is tapasztalunk a sajבt יletnkben.
Bultmann megvizsgבlja magבt az embert a tצrtיnelemben, az ember
szerepיt, יs a kצrnyezetיnek meghatבrozף vonבsבt. A gצrצg emberfelfogבs
a kozmosz rיszekיnt יrtelmezte az embert, a bibliai emberkיp mבr
kצzצssיgrץl, a kצzצssיg rיszיnek darabjבrףl, le nem bonthatף elemיrץl
szףl. Az idealista filozףfiבban mבr megjelenik az individum, a
romantikבban a titokzatossבg, mםgnem a realizmus egyszer termיszeti
jelensיggי avanzsבlja az embert. Ezutבn megjelenik a hermeneutika
problיmבja, vagyis az a nagy kיrdיs, hogy lehetsיges-e egyבltalבn
objektםv kיpet alkotni a tצrtיnelemrץl? Felveti a hermeneutikai kצr, יs
a tצrtיnelmi megismerיs lיnyegיt, majd tצrtיnelem lיnyegיre tיr, יs
megfejti a rejtיlyt, az addigi ismeretek alבtבmasztף erejיt hasznבlva,
יs vבlaszol:
A tצrtיnelem lיnyege maga az ember, a jelen, amellyel minden alaklommal
a jצvץre gondolva kצveti el tetteit. Vagyis a jelen, a pillanatok
bevיgeznek valamit, יs minden pillanat maga az eszkatolףgia. Az ember
ezיrt igyekszik az צnismeret תtjבn, יs a jצvץvel valף szembenיzיs
felelץssיge terheli. Bultmann ezen fontos levezetיse kצtelez minket,
hogy תjragondoljuk a tצrtיnelemrץl alkotott kיpnket, יs felelץssיgnk
teljes tudatבban sajבt szemיlyes tצrtיnetnkbe nיzznk, hiszen mi
magunk vagyunk a tצrtיnelem.
Megjegyzיs: Ajבnlom a kצnyvet mindenkinek, akit kicsit is יrdekel a
tצrtיnelemfilozףfia, igazבn izgalmas, יs בttekintץ olvasmבny, amely
mindenkinek יrthetץen mesיli el a tצrtיnelem יrtelmיt.

További összefoglalók a következőről Történelem és eszkatológia