ELTE, XFI-101c, 2007.11.12., jegyzet
Áron László előadása
Készítette: Hajba László Hume (folytatás)
Az ideák egyesével, kölön.külön nem alkotnak ismeretet, csupán az ideák viszonyba állításával értelmezhető atudás fogalma.
Az ideák közötti viszony predikatív viszony = értelmünk vizsgálódásának tárgyi (Hume) = TÉTELEK
Ideák viszonyba állításának fajtái: 1. Eszmék közötti viszony (a priori tétel = tapasztalat előtti, tisztán elemzéssel bizonyítható tétel): olyan viszony, ahol az egyik ideától a másikig elemző folamat(ok) révén jutunk el.
• nem feltétele az, hogy a viztsgált tárgyak a taőpasztalati világban is létezzenek.
2. Tények csoportja, tapasztaéati tételek (a posterion tétel = tapasztalati megismerést igénylő tétel): tapasztalati tárgyakra vonatkozó tételek, megállapítások.
• itt már feltétele, hogy a tárgy létezzen a tapasztalati világban is.
Hume: a priori tétel az, amelynek tagadása feltétlen ellentmondást rejt magában.
Hume szerint csak ez a két fajta viszony létezhet az ideák között.
OKSÁG (folyt.)
''B'' jelenség (okozat) mindig kövesse ''A'' (okozat). > ha ''A'' nincs akkor ''B'' sem jöhet létre, feltéve, ha az okságtl független jelenségek ''C'', ''D'', ... stb. változatlanok maradnak.
• Levezethető-e az okból az okozat?
Válasz: NEM
Okság esetén ''A'' és ''B'' közötti kapcsolat szilárdsága nem éri el a szükségszerűséget, de megközelíti, tehát ''A''-t mindig ill. %-os valószínűséggel követi ''B''.
1. példa: Ádám látja a vizet, érzékeli annak fizikai tulajdonságait, de ebből nem képes következtetni arra, hogy belefulladhat a vízbe. A okból (víz és annak tulajdonságai) nem következik az okozat (fulladás).
2. példa: A puskapor és a szénpor külső tulajdonságaikban hasonlóak, a puskapor mégis robban, a szénpor pedig nem. Rejtett belső tulajdonságaikat nem ismerjük, ezért nem is tudjuk összehasonlítani.
Tehát az okból az okozat nem vezethető le, hanem csakis egyirányú tapasztalás vezet el minket az ismeret megszerzéséhez ill. megállapításához.
Gondolatkísérlet
Ha lehetővé válna, hogy ésszerű, racionális módon elérhetnénk az eddig tapasztalati úton megszerzett ismereteket, akkor nem járnánk jól mivel:
• A racionális gondolkodás csak egy bizonyos életkor után képes effektíven működni.
• Az ember hajlamos következtetések (racionális értelmezési eljárások) közben hibákat ejteni, tévedni > rossz következtetés > hibás tétel > hátrány
• Az értelmi ismeretek megszerzése lassú, míg a tapazstalati megismerés gyors.
Minden tapasztalati ismeretszerzés mögött álló feltevés: A törvények változatlansága.
A törvényszerűségek, amelyek az eseményeket indukálják egy hosszabb (több emberöltő), fix időintervallumon belül nem vagy csak nagyon lassan változnak. Ha gyakrabban változnának akkor nem lenne értelme tapasztalatból eredő következtetéseket levonnunk, hiszen úgysem tudnánk őket alkalmazni a folyton változó törvények mellett. A törvények változatlansága teszi a tapasztalatot értékessé számunkra.
Immanuel Kant (1724-1804)
"Hume ébresztett fel dogmatikus szendergésemből..."
Kant ellenezte azt, hogy Hume elveti a metafizika alapvető elveit, ezért részletesen elmezete Hume ''a priori'' ismeretelméletét. Hume az analitikus ismereteket és az a propri ismereteket egy kalap alá vette. Kant rájött, hogy ezek eredet szerint különböznek egymástól.
Kant: Minden analitikus ismeret a priori, de nem minden a priori ismeret analiktikus.
1. példa: nden testnek van kiterjedése> ... az alany (test) tulajdonságai közül csupán kiemel egyet az állítmány (van kiterjedése). Hiszen az alany definíciója: TEST = kiterjedéssel rendelkező objektum.
2. példa: szintetikus ismeret: - (ami egyébként nem igaz, de most nem ez a lényeg :P). Magából a definícióból nem következik, hogy az adott testnek a jelenlegi helyzetben van súlya.
További összefoglalók a következőről ELTE, XFI-101c, 2007.11.12., jegyzet