Fogalommagyarázatok:- szubsztancia: Causa sui entitás, tehát olyan, a filozófus által tételezett tulajdonságeggyüttes, amely
önmaga oka, léte nem függ mástól.- immanens: A megismerés szempontjából a tapasztalás határain belüli.- ontológia: Lételmélet, mely a létezőknek egymáshoz és létalapjukhoz, a szubsztanciához való viszonyával foglalkozik.- erkölcs: Az emberek egymás közötti és közösségi kapcsolatait irányító, íratlan magatartásszabályok (normák) és emeri magatartások rendszere.Esszé kérdések:Határozza meg a filozófiai gondolkodás sajátszerűségét és lényegét.A
filozófia az ember teoretikus és történelmi önreflexiója, maga az önreflexív, teoretikus kérdezés. A filozófia emberközpontú, tudatos szellemi tevékenység eredménye, az ellentmondások kiküszöbölésére törekszik és terminus technicusok rendszerét hozza létre.Határozza meg a filozófia fő módszereinek lényegét.A filozófiában is számos módszer alakult ki fejlődésének majd háromezer éve alatt. Ilyen pl. a hermeneutikai, a fenomenológiai, a pozitivista és a skolasztikus módszer, de a legősibb és minden bizonnyal a legismertebb filozófiai módszerek a
dialektika és a metafizika. Az egyes filozófusok (pl. Hérakleitosz, Platón, Hegel) egymástól meglehetősen eltérő, konkrét jelentéssel használták a dialektika fogalmát, de általános értelemben a dialektika mint módszer a totalitás-elv alkalmazása. Ezen elv szerint vagy magát a világot is totalitásként fogjuk fel (pl. Hérakleitosz), vagy olyan totalitások folyamataként, amelyek önnáló totalitást, azaz rendszert nem alkotnak. A totalitás-elv azonban nemcsak a totalitás-rész-elem, hanem az egyediség-különösség-általánosság összefüggésének és az ellenmondás-elvnek az érvényesítését is jelenti, mivel mindkettő következik a totalitás-elvből, és ily módon a dialektika módszeréhez tartoznak. Mint láttuk egyrészt a totalitás mindenkor funkcionális elsőbbséggel rendelkezik részeihez, elemeihez képest, és így meghatározza ezek általánosságát, amivel közvetve befolyásolja különösségüket és egyediségüket is. Másrészt a totalitás részei közötti kölcsönhatás, két-két rész esetében mindig ellentmondás is: a részek mint az ellentmondás pólusai egyszerre feltételezik és ki is zárják egymást, azaz egymás másai. Ilyen viszony hiányában e létezők nem lehetnének ugyanannak a reális totalitásnak a részei. Ezzel szemben a metafizika mint módszer a világot nem kezeli totalitásként, és az ellentmondás elvét, illetve az egyediség-különösség-általánosság összefüggését sem alkalmazza. A metafizika módszere a világ öröknek és változatlannak tekintett lényegére, szubsztanciájára koncentrál, és az egyes létezőket is a hozzá való viszony tekintetében, a maguk statikusságában törekszik megragadni.