Fogalommagyarázatok:arkhé: Az az állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből, illetve amelynek segítségével valami kialakult,
illetve fennáll.idea: Platónnál transzcendens, változatlan, szubsztanciális szellemi általánosság.hülozoizmus: Az a filozófiai nézet, mely szerint az anyag (hülé) élõ (zoé), az anyagnak is lelke van.méthexisz: Az immanens dolgok részesedése az ideákból Platónnál.doxa: A hétköznapi ember puszta vélekedése Parmenidésznél.formák formája: Az anyag nélküli tiszta forma Arisztotelész metafizikájában.atomosz: Az atomisták egyik arkhéja, jelentése: oszthatatlan.eudaimonia: Arisztotelésznél az erények teljessége szerinti élet, a „boldogság”.eidolón: A dolgokról folyamatosan leváló kis képek, melyek behatolnak a szembe, és Démokritosz szerint így látunk.fronézisz: A tapasztalat alapján kialakuló gyakorlati érzék, mely lehetõvé teszi az erényes megoldás fellelését az egyes erkölcsi szituációkban.Szövegmagyarázat:a./ „Mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés.”Parmenidész szerint nemcsak gondolkodás nincs létezés nélkül, de létezés sincs gondolkodás nélkül. Mindebből viszont már világosan adódik a létező, ebből pedig a nemlétező parmenidészi értelmezése! Ha ugyanis az elgondolhatónak léteznie kell, akkor Parmenidész igazi létezőn a gondolkodás tárgyát érti, a tapasztalati tárgyak pedig a látszatvilághoz tartoznak. Az állandóan változó tapasztalati tárgyak semmiféle szubsztancialitást nem mutatnak, a világ változatlan örök lényege csak a gondolkodás révén ragadható meg. Amennyiben azonban igazi létezőn a gondolkodás tárgyát értjük, annyiban valóban elvileg megismerhetetlen a nemlétező, hiszen amint a nemlétezőre gondolunk, máris a gondolkodás tárgyaként felfogott létezőhöz jutottunk: a nemlétező fogalma létező mint a gondolkodás tárgya.b./ „Minden dolognak mértéke az ember; a létezőknek, hogy léteznek, a nemlétezőknek, hogy nem léteznek.”E filozófiai álláspontnak az újdonságát akkor látjuk át, ha Prótagorasz tételét összehasonlítjuk Hérakleitosz 1. fragmentumával. Míg Hérakleitosz megfogalmazásában „minden eszerint a logosz szerint lesz”, azaz mindennek mértéke a logosz, addig Prótagorasznál már az ember minden dolog mértéke, ami jelzi, milyen hatalmas változás ment végbe a görög társadalomban és filozófiában. Prótagorasz tételének a következő értelmezését adhatjuk: Az általam érzékelt dolgok vonatkozásában én vagyok a kritériuma annak, hogy ezek a dolgok számomra nemcsak ilyennek és ilyennek tűnnek, hanem számomra így és így léteznek, illetve nem léteznek. Bár e tételnek, amennyiben az „ember” szón általában az embert és nem az egyént értjük, elvileg lehetséges olyan értelmezése, miszerint az emberre valóban jellemző antropomorfizmust fogalmazza meg, a prótagoraszi fragmentumok és az ókori interpretátorok megjegyzései mégis Prótagorasz ismeretelméleti relativizmusát látszanak igazolni. Ha ugyanis az egyén a kritériuma minden „dolog”nak, azaz - Prótagorasz intenciói szerint - ténynek, akkor minden az egyén érzékelésétől függ. Igy az egyén a kritériuma a fennálló ténynek, hogy tényként áll fenn, és a nem fennálló ténynek is, hogy nem áll fenn tényként. Ily módon csupán az egyes embernek megjelenőt ismeri el és bevezeti a „viszony” fogalmát, amennyiben úgy tartja, hogy az igazság: viszony, mert valamennyi jelenség és képzet az egyes emberrel áll vonatkozásban és csak az őhozzá való viszonyban áll fenn.c./ „Az istenekről nem tudhatom sem azt, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek. Mert sok minden gátolja a róluk való tudást, amilyen a rejtettség és az emberi élet rövidsége.”Prótagorasz szerint nem létezik abszolút mérték, nincs abszolút igazság, és ebből egyértelműen következik az isteneket illető szkepticizmusa, ateizmusa.d./ „Ha tehát nem volna más valóság a természet szerint alakultakon kívül, akkor a természettudomány volna az első tudomány; ha azonban van valami mozdulatlan szubsztancia, akkor ennek tudománya előbb való és ez az első azaz általános
filozófia, olyan értelemben, hogy első; s így a létezőről, amennyiben létező, ennek feladata vizsgálódni, abban is, hogy micsoda és abban is, hogy mint létezőt miféle határozmányok illetik meg.”A teológia azonban Arisztotelésznél azonos a filozófiával, ami egyúttal az első tudomány, vagyis a tudományok tudománya is.Esszé kérdések:Határozza meg az antik görög filozófia
kialakulásának fő okait.A választ az ókori görög társadalom sajátos társadalmi-gazdasági fejlődésében kell keresnünk. - A számos ok közül emeljük ki most a három leglényegesebbet. Elsôként a mezôgazdasági termeléshez kedvezôtlen földrajzi körülményeket, aminek következménye mindenekelőtt a specifikus görög társadalmi-gazdasági-politikai struktúra: a polisz. Bár az összetartozás tudata bizonyos fokig mindig jelen volt a görögök között (olümpiai játékok, a delphoi Apollón-szentély védelmére létrehoztt szövetség, stb.), az öntözéses földművelés hiányában nem vált szükségessé nagy területre kiterjedő, erősen központosított állami irányítású birodalom létrehozása. - Az említett földrajzi adottságok eredményeként a legtöbb poliszban a kézművesség és (mindenekelôtt a tengeri) kereskedelem vált a gazdasági élet meghatározó tényezôjévé. Nyilvánvaló, hogy - közvetve - elsôsorban ez váltotta ki a démosz kialakulását, illetve a földbirtokos arisztokrácia és a démosz társadalmi küzdelmeit, aminek az eredménye számos poliszban a démosz gyôzelme lett. - Ez a sajátos társadalmi-gazdasági fejlôdés eredményezhette végül azt is, hogy Görögországban nem alakult ki zárt papi rend: a szellem tekintélye és hatalma nem a papok, hanem az államférfiak, a kézművesek (azaz szobrászok, építészek, stb.), az orvosok, a költők és a jósok birtokába került. A görögöknél tehát ilymódon, a korabeli, tipikus ázsiai termelési módhoz képest sajátos társadalmi-gazdasági fejlődésnek köszönhetően megteremtődtek egy új életforma, illetve egy új tudatforma, a filozófiai gondolkodás létrejöttéhez nélkülözhetetlen gazdasági alapok (relatív gazdasági jólét) és a szükséges szellemi szabadság (saját érdekeik, értékeik, intézményeik relativitásának felismerése; hit az ember saját képességeiben, a gondolkodás hatalmában). Ugyanezen fejlődésnek köszönhetően nem alakult ki viszont zárt papi rend, ellentétben a nagy folyammenti társadalmakkal. Mint közismert, a korai görögöknél is létezett vallás, de az a sajátos társadalmi-gazdasági kibontakozásnak megfelelő, a polisztársadalom struktúráját az istenek világában szinte leképező politeizmus. Ez pedig nem igényelte, a társadalmi-gazdasági fejlődés pedig nem is tette lehetővé egy zárt papi rend kialakulását, amely a vallási (szakrális) teendők mellett a szellemi hatalom, a tudás birtokosává is vált volna. Ennek következtében a korai görög filozófusok mintegy a papság társadalmilag hiányzó szerepét töltötték be, természetesen e görög világnak megfelelő, ugyancsak sajátos módon.-