Fogalommagyarázat:
patrisztika: A patrisztika a
keresztény bölcselet első korszaka. Nevét
az egyházatyákról, a pátriárkákról kapta, akik a kereszténység első teológusai és filozófusai voltak.veritas duplex: A kettős igazság elve.
skolasztika: A középkori keresztény bölcselet második korszaka.ancilla theologiae: A filozófiáról állították a középkorban, hogy a teológia szolgálóleánya.emanáció: Kiáramlás, ami egyúttal korai teremtésfelfogás
is (Plótinosz).universale: A középkori filozófiában a logikai
nem és faj közös neve.apologéta: Valamely tan vagy hit védelmezője. nominalizmus: A XI. században jelent meg az univerzália-vita egyik markáns álláspontjaként az a nézet, miszerint az universale nem önálló létező, hanem puszta név, amely az egyedi dolgok bizonyos csoportjának megjelölésére szolgál (Roscellinus).
illuminatio: Ágoston szerint a lélek nem a külvilágból meríti alapvető ismereteit, nem is régebbi életéből hozza magával, hanem a lélek mélyén lakozó isteni tanító, a „magister interior” tanítja meg ezekre. Ezért minden alapvető ismeret Istentől függ, aki különleges megvilágítás révén irányítja az emberi értelmet.regressus ad infinitum: Logikai összefüggés, amely egy végtelenbe vezető gondolati sort jelent.ens perfectissimum: A legtökéletesebb lét, azaz Isten.creatio continua: Az egyszeri teremtéssel szembeállított folyamatos teremtés.Szövegmagyarázat:a./ „A rossz – eredetét én annyira kerestem – semmiképpen sem mondható állagnak. Ha állag volna, jó is volna. Vagy meg nem romolható állag volna, és akkor bizony igen nagy jó volna. Vagy romolható állag volna, ámde ha ez nem volna jó, benne a romlás elő sem fordulhatna.”Szent Ágoston egyik alapvető kérdése tehát, hogy honnan ered és mi a rossz. Minthogy szerinte a világot Isten, a legfőbb jó teremtette, minden létezőnek jónak kell lennie. De jók a létezők azért is, mert különben nem lehetne bennük romlás. Márpedig a romlást előidéző rossz egyértelműen tapasztalható a világban. A rossz azonban nem lehet létező, nem lehet „állag”, hiszen a létezők jók. Ágoston ezért átveszi azt a plótinoszi gondolatot, hogy a rossznak nincs szubsztanciája, tehát a rossz nem létező, hanem léthiány.b./ „Ég és föld íme létezik. Hangosan kiáltják, hogy teremtés útján vannak, mert változnak és folyton cserélődnek. Ámde a senkitől sem teremtett, mégis létező valamiben nincs, ami azelőtt ne lett volna, vagyis változás és cserélődés benne nincsen.”Mennyiben ad magyarázatot ez a néhány mondat a teremtés szükségszerű mivoltára? Úgy tűnik, közvetlenül egyáltalán nem. De olvassuk csak figyelmesen a szöveget, és gondolkodjunk el az Ágoston által írtakon! Ha létezne valami, ami nem teremtett - írja -, akkor abban nem lehetne változás és cserélődés, vagyis új minőségű létezők pusztán a természet törvényeinek hatására soha nem keletkezhetnének. Az új minőség létrejötte megmagyarázhatatlan a korabeli ismeretek alapján. Márpedig a világban tapasztalható a változás és a cserélődés, az új minőségek születése. A korabeli tudás szerint ennek csupán egyetlen magyarázata lehet: a világot Isten teremtette.c./ „…úgy látom, hogy nem más az idő, mint kiterjedés. Ámde nem tudom, hogy minek a kiterjedése. Igazán csodának tartanám, ha nem a léleké volna.”Ágoston az idő mindennapi felfogásából indul ki: beszélünk múlt, jelen és jövő időről. Azaz megközelítési módjában nem a teória, hanem elsősorban a tapasztalat dominál. Márpedig a tapasztalás, konkrétan a mérés felől vizsgálva a háromféle időt, kiderül, hogy valóságosan a múlt már nem, a jövő még nem létezik, a jelen pedig pillanatnyi és ezért szintén mérhetetlen! Végsõ soron Ágoston szerint az idő „benyomások”, azaz képzetek egymáshoz való viszonya. Tehát ez a szubjektív idő!Esszé kérdések:Mi az oka a középkori filozófia kialakulásának?Alapvetően történelmi változások: a Római Birodalom széthullása és a feudális társadalmi-gazdasági formáció megszületése, amit utóbbi kiépülése, megszilárdulása és lassú, belső átalakulása követett: méhében már a reneszánsz korában megfogant apolgári társadalom. E társadalmi átalakulásokat „követve” a filozófiában ismét jelentős fordulat zajlott le az antik görög filozófiához képest. Melyek e fordulat általános jellemzői? Egyrészt végbement a filozófia közvetlen tárgyának megváltozása: amíg a szókratészi fordulat után az antik görög filozófusok gondolkodásának középpontjában az ember, az individuum állt, a keresztény bölcselők vizsgálódásának elsődleges „tárgya” Isten, valamint az Isten-ember viszony. Az emberről csupán mint a teremtett világ legmagasabbrendű lényéről gondolkodnak. Másrészt megszületett a teremtő transzcendencia.Melyek a skolasztika általános sajátosságai?A skolasztika (a schola:iskola latin szóból) a középkori keresztény filozófia, amely a feudális egyház igényei alapján keletkezett, s amely a IX. századtól a XV. századig uralkodott a nyugat-európai gondolkodásban. Mivel a keresztény egyház uralmi pozícióba került a feudális társadalomban, képviselői most már nem a hitvédelmet tekintették elsődleges feladatuknak, mint a pátriárkák, hanem egyrészt a missziós tevékenységet, másrészt a keresztény dogmatikák részletes kifejtését és végül a keresztény vallás fő gondolatainak, mindenekelőtt Isten létének taníthatóvá tételét. Az oktatási igények kikényszerítették, a veritas duplex elve pedig lehetővé tette a filozófia relatív önállóságának, a teológiától való viszonylagos függetlenségének visszaállítását. Az önmagában vett hitet ugyanis se tanítani, se fogalmi eszközökkel védeni, fejleszteni nem lehetett. Az értelem számára is hozzáférhetővé kellett tenni, azaz tételesen ki kellett fejteni Isten létének bizonyítékait, Isten és a teremtett világ viszonyát és különösen az ember helyét és szerepét a teremtett világban. Az élet minden területére kiterjedő, részletes keresztény világképet kellett tehát megfogalmazni. Elsősorban ennek a roppant feladatnak köszönhető, hogy a skolasztika korában hatalmas elméleti rendszerek születtek. E filozófiai rendszerek lehetőségét egy cordovai arab filozófustól, Averroëstől (1126-1198) származó elv, a kettős igazság (veritas duplex) elve teremtette meg, mely szerint mind a hitnek (teológia), mind a tudásnak (filozófia) megvan a maga külön területe és igazsága. A skolasztika gondolkodói olyan interpretációval építették be tanaikba ezt az elvet, hogy a filozófia relatív önállósága csakis addig áll fenn, amíg a hit alapvető igazságságait nem sérti. Ennek alapján mondhatjuk, hogy a patrisztika korával szemben ugyan ismét létezett a viszonylag független filozófia, de végső soron csak a teológia szolgálóleánya (ancilla theologiae) volt.
További összefoglalók a következőről A KÖZÉPKORI BÖLCSELET